[Got7] Mark Tuan x [A.C.E.] Park Junhee

Fogadásból heves vágy

- Hé, Jun! - vágott át az udvaron Donghun a telefonját lóbálva. Fellökött pár diákot, de mivel végzős volt és a népszerűbbek közé tartozott, nem nagyon merték kérdőre vonni. - Nézd, mit találtam! - esett le a padra, majd miután ledobta táskáját, Junhee kezébe nyomta a telefont.

- Mi lehetett ilyen fontos, hogy fellökj miatta... - kezdett el számolni - hat embert? - nézett rá furcsállva. Elég fura gyerek volt, de Jun már megszokta.

- Csak nézd. El fogsz ájulni, ha meglátod. - feloldotta a telefont és elindította a videót. A két fiú csak bámulta a képernyőt. Amint, véget ért az alig három perces felvétel, Donghun csak vigyorogva nézett rá társára. Jun csak arra tudott gondolni, hogy valamiféle elsős lehet. Mintha látta volna első nap az újakkal beszélgetni.

- Tudod, ki ez? - kérdezte tőle, miközben eltette a telefont és elővette az aznapi ebédjét.

- Nem, de gondolom ezek szerinte te igen. - mondta könyökét megtámasztva az asztalon. Hát persze, hogy tudta. Rá volt kattanva az újonnan érkezett elsőéves és másodikos gimnazistákra. Szerinte "olyan dugni való" volt mindegyikőjük.

- Én mindent tudok. Na, nem fogod elhinni. - fogta meg két vállát, majd szembefordította magával - Ezt csodálatos embert, akit az előbb láttál, Mark Tuan-nak hívják. - mondta miközben megrángatta a vállánál fogva Jun-t.

- Új gyerek? - kérdezte mit sem törődve az őt rángató Donghun-nal és az őket bámuló alsóbb évesekkel, majd elvette az egyik szendvicsét. Otthon hagyta a saját kajáját.

- Igen, most jött tizedikbe. És jár táncolni. Lehet ezért van ilyen jó segge. - a végét már csak motyogta.

Le sem tagadhatná, hogy bejön neki a fiatalabb. Donghun volt az iskola egyik legnagyobb szívtiprója. Szinte minden lány csorgatta utána a nyálát, holott tudhatták jól, hogy nincs sok esélyük a nála, ugyanis inkább a fiúk érdekelték. Persze fiú is akadt bőven, aki Donghun kegyeiért esedezett. Nekik nagyobb esélyük volt arra, hogy észrevegye őket.

Jun is büszkélkedhetett ám néhány rajongóval. Ő azonban nem állt le minden útjába akadóval.

- Van róla képed? - kérdezte Jun egy kis hezitálás után. Egész helyesnek találta Mark-ot.

- Nézzük csak... Itt az instája. Biztos van kint kép meg táncos videó róla. - azzal rányomott a profiljára és elkezdték görgetni a képeket. Igazán jól nézett ki. Ránézésre körülbelül egy magas lehetett a két idősebbel.

Mark eleinte félt, hogy nem fog tudni beilleszkedni, de szerencsére megtalálta a helyét. Az osztálytársai kedvesek voltak vele, ráadásul az unokatesója most kezdett kilencedikben, ezért gyakran járt le hozzá és a barátaihoz.

Becsengettek az ebédszünetről, így Jun és Donghun is szedelődzködni kezdett, majd az épületbe áramló tömeghez csapódtak. A termükhöz érve egyszerre léptek be, majd pár kézfogás után megtalálták a helyüket és leültek. Természetesen nem egymás mellé, mert egyfolytában beszélgettek és a tanár elültette őket egymás mellől.
Pár perc múlva meg is érkezett a tanárnő és nekiláttak az óra anyagának.

Nem telt sok időbe, Jun asztalán egy papírgalacsin landolt. Kérdőn nézett az irányába, majd megrázta a fejét és széthajtogatta azt. Donghun-tól jött.

Benne vagy egy fogadásban?

Rá nézett, majd bólintott egyet. A másik elővett egy új papír fecnit és ráfirkált valamit, majd összegyűrte és eldobta Jun irányába, aki ezt is széthajtotta.

Fogadjunk, hogy nem tudod megfektetni Mark-ot egy hét alatt. Ha sikerül, kérhetsz bármit tőlem. Mit szólsz?

Hiába ellenkezett volna, a büszke volt ahhoz, hogy megfutamodjon, így rábólintott. Ezennel ő vett egy papírt és ráfirkálta mondanivalóját, majd - a már megszokott módszerrel - eljuttatta Donghun-hoz.

És, ha nem sikerül?

Olvasta fel magában a kérdést Donghun, majd ugyanarra a lapra írta a választ, és hozzávágta Jun-hoz, aki fejét fogva vette fel a földről a galacsint, miközben összehúzott szemöldökkel nézett Donghun-ra.

Akkor én kérek tőled bármit.

Amint elolvasta, visszanézett barátjára, aki vigyorogva várta a reakcióját. Jun csak bólintott egyet és ezek után az órára figyelt.

Másnap amint beért az iskolába, elkezdte keresni a fiatalabbat. Meg is találta néhány elsős társaságában. Odament hozzájuk, mire mindegyikük csodálkozva nézte őt és mintha egy lépést hátráltak is volna, kivéve Mark-ot. Új volt, nyilván nem tudta, ki is lépett kicsiny kis társaságukba.

- Szia, Jun! - köszöntek sorban a fiatalabbak lehajtott fejjel, elpirulva. Mark csak összezavarodva motyogott egy "Szia"-t hol Jun-ra, hol a barátaira nézve.

- Ömm... Szeretnél valamit? - kérdezte Mark összehúzott szemöldökkel.
Ja, téged meg egy rekesz sört, de ez most hogy jön ide? - gondolta magában az idősebb.

- Csak arra gondoltam, hogy barátkozhatnánk. Rendes gyereknek tűnsz. - mondta rezzenéstelen arccal. Az a pár diák, akik mellettük elhaladva hallhatta ezt a mondatot csak nagy szemekkel lestek maguk elé. Nem volt ez mindennapi dolog, hogy a népszerű Jun barátkozni akart egy alsóbb évessel.
Mark csak ránézett a barátaira, majd bólintott egyet, jelezvén, hogy szívesen barátkozna Jun-nal. Az idősebb csak karon ragadta őt és elindultak megkeresni Donghun-t.
Még volt húsz perc a becsengőig, szóval volt idejük.

- És amúgy miért voltak olyan furák a többiek, mikor odajöttél? - kérdezte hirtelen Mark.

- Ja, az nem érdekes. Gyere! - mondta Jun, amint meglátta Donghun-t belépni az ajtón - Ő Donghun, a haverom. Donghun, ő itt Mark. - mutatta be őket egymásnak, ők pedig kezet fogtak.
Becsengetés után mindhárman mentek órára, de megbeszélték, hogy suli után is összefutnak.

Másnap is találkoztak, és az után is. Közeledett a határidő, Jun-nak elő kellett állnia valamivel.

- Hé, Mark! Van kedved eljönni hozzám iskola után? - kérdezett rá végül az egyik szünetben, mikor összefutottak hármasban megint. Donghun arcán csak átsuhant a felismerés, hogy ez bizony neki egy rekesz sörbe fog fájni - ugyanis Junhee nagyon szereti azt, és minden bizonnyal azt fog kérni.

- Persze. Miért is ne? Még két órám van. - mondta mosolyogva.

- Nekem is. - szólt szintén mosolyogva Jun - Akkor ott leszek a bejárat előtt. - állt fel a padról, majd elindult az egyik terem felé. Donghun csak utána szaladt és együtt mentek órára.

A délután úgy is történt, ahogy megbeszélték. Az idősebb megvárta Mark-ot az ajtónál, aztán elindultak Jun-ék háza felé. Mikor megérkeztek, néhány másodperc szerencsétlenkedés után Jun kinyitotta a bejárati ajtót, majd bent is voltak. Eldöntötték, hogy néznek valami egyszerű filmet. Leültek a nappaliban a kanapéra és betakaróztak pokróccal. Jun direkt csak egyet hozott, hátha jobban ráhangolódik a dologra.

Már vagy fél órája ment a film, mikor Mark közelebb húzódott Jun-hoz. Itt ragadta meg az alkalmat az idősebb és hirtelen ötlettől vezérelve lesmárolta a mellette ülőt. Az nem sokat várt, egyből visszacsókolt. Jun eleinte csak arra gondolt, hogy megnyerje a fogadást, de pár perc múlva, mikor már Mark póló nélkül feküdt a kanapén, valahol elhagyta ezt a gondolatot és csak a vágyai érdekelték. Valójában maga Mark sem tudta, hogy miért nem ellenkezett.

Az idősebb szívásnyomokat hagyott Mark nyakán és mellkasán, hogy holnap bebizonyíthassa, hogy tényleg lefeküdtek. Mark már ekkor sóhajtozott. Jun el sem merte képzelni, milyen lesz, ha teljesen benne lesznek a dologban. Egy valamiben volt biztos, hogy rohadt szexi hangja van a fiatalabbnak.

Mikor már úgy érezte, hogy elég lila foltot hagyott a másikon, elhajolt tőle, majd finoman megsimította a mellkasát, mire az felszisszent. Jun erre csak elmosolyodott, aztán lekapta a pólóját és ledobta a kanapé mellé a földre. Ezután Mark nadrágjáért nyúlt, de ő csak felpattant és saját maga vette le azt, majd intett Jun-nak, hogy üljön fel, így az ölébe tudott ülni. Most ő kezdte a csókot, ami meg is lepte az idősebbet, de pár pillanat múlva beletúrt az ölében ülő szőke hajába és így folytatták. Simogatták egymást, ahol érték, Mark közben fenekével próbálta még jobban izgatni Jun-t, bár ő már ekkor is kő kemény volt.
Mark egyszer csak elvált Jun-tól, kiszállt az öléből és letérdelt elé. Lassan kigombolta a nadrágját és levette róla. Boxeren keresztül végigsimított féfiasságán, mire Jun lábai megremegtek.

Mark végül levette róla az utolsó ruhadarabot is és csillogó szemmel nézett a másik tagjára. Ismét végigsimított rajta egy ujjal, de most óvatosan ráfogott és közelebb hajolt hozzá. Végignyalt rajta, aztán egy mozdulattal bekapta azt. Jun-nak kipattantak a szemei és egy hangosabb nyögés szaladt ki a száján. A szőke lassan elkezdte mozgatni a fejét, így adva jobbnál jobb érzést a másiknak. Az idősebb ezt csak hátra vetett fejjel élvezte, miközben a kisebb hajába markolt és úgy mozgatta annak fejét.

Kis idő után Mark kiengedte őt a szájából, majd felnézett Jun-ra, aki felállt a kanapéról, felkapta az ölébe a kisebbet és elvitte a szobájáig. Még szerencse, hogy a szülei nem voltak otthon.
Óvatosan letette őt az ágyra és fölé mászott.

- Ne nézz rám ilyen aranyosan, mert a csinos kis segged fogja bánni! - súgta fülébe, amitől Mark-on jóleső bizsergés futott végig és lehúzta őt még egy csókra. Eközben Jun megszabadította őt is az alsójától, így már mindketten meztelenül voltak.
Ekkor lemászott az ágyról és egy kis dobozt vett ki onnan. Felnyitotta azt és egy jól ismert tubust húzott elő, majd lefedte a dobozt és visszatolta az ágya alá.
Visszamászott Mark-hoz.

- Biztos, hogy akarod? - kérdezte, hogy biztosra menjen, hogy a kisebb is ugyanannyira élvezi, mint ő. Mark határozottan bólintott, majd egyből két ujját fel is tolta saját magának. Jun-t meglepte határozottsága, de csak mosolyogva nézte, ahogy élvezkedik a kisebb, miközben saját magát kényeztette és Mark kéjes sóhajait hallgatta.
Elég nehéz volt visszafognia magát, de nem akarta, hogy Mark-nak rossz legyen, hiába volt ez csak egy buta fogadás.
Mikor már úgy látta, hogy a szőke túlságosan is élvezi a saját ujjai által nyújtott élvezetet, gondolta, egy kicsit meglepi. Egy keveset nyomott a síkosítóból a tagjára, majd Mark mögé mászott - aki történetesen pont felé pucsított -, elvette annak ujjait onnan és egyből helyettesítette őket a tagjával, mire Mark felnyögött. Jun lassan kezdett mozogni, miközben lehunyta a szemét a hirtelen jött jó érzésre. Mark tudta, hogy másnap valószínűleg nem fog tudni normálisan járni, de akkor ez volt a legkevesebb.

A kisebbnek még pár percig ott bújkált a fájdalom a hangjában, de hamar el is tűnt és helyét átvette az élvezet. Tény, hogy nem ez volt az első alkalma, de ilyet még nem tapasztalt. Jun minden lökést pont jó irányba, pont jó ütemben csinált. Ez Mark-ot az őrületbe kergette. Előrébb mászott, így Jun kicsusszant belőle. Egy értetlen pillantást kapott, mire odakúszott társához és vad csókot kezdeményezett, közben óvatosan hátrafektette őt. Lábát átlendítette a csípőjén, s feneke ismét megtalálta az idősebb tagját, majd egyből bele is ült. Egyszerre nyögtek fel. Jun ráfogott Mark csípőjére és leszorította, míg az hátra döntött fejjel élvezte Jun méretét.
A szőke először lassan, majd egyre gyorsabban kezdett mozogni a másikon. Annak ellenére, hogy először csak egy fogadásnak indult, Jun eléggé élvezte ahhoz, hogy még többször át akarja ezt élni a jövőben.

Mark megtámaszkodott az idősebb mellkasán és a gyorsaság helyett most inkább arra koncentrált, hogy minél mélyebbre jusson benne a másik.
Mark kéjes sikításai, és Jun mély sóhajai járták át az egész szobát. Csak remélni tudták, hogy a szomszédok nem hallották meg őket.

Pár perc után a szőke érte el először a csúcsot és Jun hasára élvezett. Az idősebb néhány lökéssel később engedte magát Mark-ba, aki lihegve borult a mellkasára.

Másnap reggel Jun egyedül ült az iskolaudvaron. Donghun-t várta, mint mindig. Becsengő előtt öt perccel esett be az osztályterembe az említett és leült Jun mellé.

- Na mizu Mark-kal? Nem láttam a haverjaival az udvaron. - kérdezte mit sem sejtve. Jun csak elmosolyodott.

- Nem tudott ma jönni. - mondta, miközben előszedte a tankönyveit. Donghun csak értetlenül nézett rá, majd maga elé.

-De azt mondta, öt percre lakik az iskolától. Mi történt? - kérdezte összehúzott szemöldökkel. Ekkor lépett be a tanár, így mindenki kórusban elmormogott egy "Jó reggelt!"-et és ismét helyet foglalt.

- Nem tud most menni sehová. - mondta Jun félmosollyal, rá sem nézve a másikra. Donghun továbbra sem értette, miről beszél, majd hirtelen csapta fejbe a felismerés. Tátott szájjal nézett Jun-ra, aki csak megvakarta tarkóját és a későbbiekben inkább a tanórára koncentrált.

[Melinda-2020.11.02.]