Szóval, felvázolom a szitut. Szeptember elseje van, most megyek az egyetemre és a kollégiumba. A nyaram hátra lévő része azzal telt, hogy izgultam. Hogy miért?

Azért mert a volt pasimmal, Ryan Flyal fogok egy egyetemre járni. És ami legrosszabb, talán még mindig szeretem őt.

-Egy mosott szar vagyok.-hullottam be az ágyamba, Flóra, a szobatársam meg halkan elkezdett kuncogni.

-Na és találkoztál már a görög Isten barátoddal?-kérdezte egy perverz mosollyal, mivel tud Ryan-ről és Jason-ről is.

-Vol, barátommal.-hangsúlyozom ki a volt szót.-Amúgy szerencsére még nem.-Nem tom, hogy ez egy égi jel volt, vagy Ryan ezt kitervelte, de fura volt, ugyanis véletlenül hozzánk nyitott be, mert kiderült mellettünk van a szobája.

Remélem ez csak egy ócska vicc!

Mikor Ryan kiment, egy bocsánatott motyogva, elkezdtem üvöltözni.

-HOL A KAMERA? HOL A KAMERA FLÓRA? MÉRT SZIVATNAK ENEGEM? HOGY KERÜL EZ A LÉNY A MELLETTÜNK LÉVŐ SZOBÁBA. EGYALTALÁN NEM AZ VOLT, HOGY SPORT EGYETEMRE MEGY???? Egyszerűen nem hiszem el!-majd fogtam magam, és elkezdtem a falba verni a fejem. Flóra csak nevetett a düh kitörésemen.

-Már nem azért Haley, de ha egyfolytába találkozol Ryan-nel, nem gondolod, hogy ez egy égi jel, hogy egymásnak vagytok teremtve?

-Nem!-vágtam rá talán túl gyorsan.

-Tudod mit? Anyukám pszichológus, úgy hogy csinálok veled egy tesztet.-mondta Flóra magabiztosan.

-Rendben, holnap egyetlen egy tesztet, csinálhatsz. Egyet!-mutattam fel a mutató ujjam fenyegetésül. Beszélgetésünket kopogás zavarta meg.
Mikor kinyitottam az ajtót, Jason-nel találtam szemben magam.

-Szia. Ötletem át, és adtam neki, egy gyors csókot.

-Szia édesem-mosolygott rám. -Ó, Hello Flóra.

-Szia Jason!-mondta Flóra undorral a hangjában.

-Haley, lenne egy kis meglepetésem számodra.-nézett rám a fiú.

-Uuu, Mi az?-kérdeztem olyan lelkesen, mintha 5 éves kislány lennék, és ma lenne Karácsony napja.

-Öltözz ki, mert ma ez egy különleges vacsora lesz.

-Rendben drágám, öt perc.-jelentettem ki, majd berohantam a szobámba. (fent láthatjátok a ruhát)

-Kész vagyok!-rohantam oda Jasonhoz, és elköszöntem Flórától.

-Csukd be a szemed!-engedelmeskedtem neki, és hagytam, hogy Jason vezessen.
Kimentünk az épületből, majd beszálltunk a kocsijába. Számoltam magamban, és öt percet kocsikáztunk. Először befordultunk, balra, majd jobbra, végül besoroltunk egy körforgalomba. A maradék három percben csak egyenesen mentünk, szóval, számításaim szerint, a kedvenc éttermemnél vagyunk. Igen, lehet, hogy túlságosan is Sherlock Holmes rajongó vagyok, ezt is onnan szedtem.

Izgatottan szálltam ki a kocsibol.
Mikor beléptünk az étterembe, klasszikus zene szólt, tisztán halottam.

-Kinyithatod a szemed.-súgta oda nekem Jason. Én követtem utasítását, de nem a kedvenc kajáldámban találtam magam, ahol mindig megy a pop zene, és szurkolhatok együtt a többi nézővel. Ha itt körül néztem csak sznobokat láttam, akik fent hordják az orrukat, és nem lehet velük, semmiről sem beszélni.

-Ez egy céges vacsora kicsim, ezért kértem, hogy öltözz ki!

-Oh. Tudod mit, akkor én most megyek, a szemközti sportbárba.-jelentettem ki, és indultam volna ki a bejáraton, de visszahúzozz.

-Kérlek drágám, maradj egy kicsit. Nézd, ott egy csomó veled egy idős lány. Menj beszélgess velük, nekem még van egy kis elintézni valóm!-komolyan mintha az apám lenne. Egyáltalán nem vagyok ide való.

-Jó estét, Haley Kane vagyok!-mentem oda a többi kisérőhöz.

Ők is elkezdtek bemutatkozni, majd hirtelen megláttam Jasont a színpadon.

-Hölgyeim és uraim, szeretnék kérdezni valamit egy számomra fontos embertől. Mióta ismerlek azóta tudom, hogy szeretném leélni veled életem hátralévő részét. Haley Kane....leszel a feleségem?