Ha harc, hát legyen harc

Már egy hete, hogy a bátyám összeházasodott. Már egy hete, hogy kiderült Ryan kis titka.

Ryan szemszöge:

-Mi történt az esküvőn?-kérdezte Greg és helyet foglalt a kanapén.

-Hát, csak smaciztam Haley-vel, utána megbeszéltük, hogy barátok vagyunk, és újra smaciztunk. Na és veled mizújs?-kérdeztem, és hátra dőltem a kanapén.

-Mi-mi van?-dadogott Greg össze vissza.-De hisz szereted.

-Én? Szeretni? Őt?-kérdeztem, és kínosan felnevettem. Lehetetlen.

- Igen te. Látom, hogy hogyan nézel rá. Amikor meglátod, egyfolytában megcsillan valami a szemedben. Akárhányszor mondd egy viccet, te nevetsz rajta. Látszik rajtatok. Amikor találkozik a tekintetetek, mindig, olyan idiótán elmosolyodtok. Mi ez, ha nem szerelem?

-Barátság?-kérdeztem, és villantottam felé, egy idétlen mosolyt.

-Ja, biztos-mondta és elfintorodott.

-Lehet, hogy egy kicsit többet érzek iránta. Na jó. Igazából bele estem a csajba.-feleltem és sóhajtottam, egy nagyot.

-Haver. Akkor szerezd meg. Holnap bemész iskolába, és szerelmet vallasz neki.

Ebből baj lesz. És milyen jól megéreztem.

Haley szemszöge:

Végre kicsöngettek az utolsó óráról is. Indultam volna haza, ha Ryan nem állít meg.

-Haley. Beszélhetnénk?-kérdezte Ryan, miközben szemében aggodalom ragyogott.

-Itt vagyok. Mondd!-és szembe fordultam vele.-Miről van szó?

-Csak azt szeretném mondani, hogy....

-Hogy mi?-kérdeztem és elmosolyodtam.

-Hogy kurvára szerelmes vagyok beléd-kiáltotta, mire az egész suli minket figyelt. Szép volt Ryan.

-Tényleg Ryan? Akkor áruld már el, hogy miért fogadtál arra, hogy ki fektet meg előbb?-kérdeztem, és szúrósan a szemébe néztem.

-Sa-sa-sajnálom Haley. Nem. Voltam magamnál.

-Ó igen? Én is kezdtelek megszeretni, és kezdtem, azt hinni, hogy nem lesz szükség arra, hogy összetörjem a szívedet, mert normális vagy. Tudod mit? Tévedtem-azzal megfordultam, és elindultam a kijárat felé.

-Hogy érted, hogy össze akartad törni a szívemet? Még én vagyok a szörnyű, hogy részegen, hozok egy rossz döntést, mikor te úgy utáltál, hogy nem is ismertél?

-Én nem törtem darabokra egy tucat lány szívét.

-Te ezt nem értheted. Itt másról van szó-mondta Ryan és láttam, hogy szemében gyűlnek már a könnycseppek.

-Szerinted el is hiszem?

-Nem...de.

-Semmi de Ryan. Végeztünk. Menjél, és köss fogadást más lányokra is! Tudod ki miatt ittam le magam a bátyám esküvőjén? Miattad.-már majdnem kiléptem a ajtón, amikor Ryan utánam kiabált.

-Nem is tudod mi történt azon az estén.

-Épp elég dologra emlékszem Ryan!-majd végül véglegesen is elhagytam a poklot, és hazáig futottam. Mikor haza értem felszaladtam a szobámba, és a takaró alá bújtam.

Már félálomban voltam, amikor Amy belépett az ajtón. Én nem szóltam semmit, csak felültem az ágyamra.

-Jajj édesem.-ült mellém barátnőm, és szorosan magához ölelt.

-Az örültség, ha azt mondom, hogy szeretem?-kérdeztem és felé néztem.

-Nem őrültség. Mindenki szerelmes az élete során. És ő is szeret téged.

-Azt mégis honnan veszed?-erre Amy csak elpirult, és halványan elmosolyodott.

-Tudod, Greggel eléggé közel állunk egymáshoz, és mondta.

-Hogy érted, hogy közel kerültél hozzá?

-Járunk.-jelentette ki és arcát elöntötte a pír.

-És ezt csak most mondod? Ja hát persze. Csak az én nyavalygásomat hallgattad. Olyan szörnyű barátnő vagyok!-és megint elkezdtem sírni.

És itt is lenne az új rész. Hamarosan hozom a kövit.