Viksi00 kérésére
Örülj te szar! Több, mint 11000 szó...Igen...Az ott 11ezer.

Ohh! És Boldog Szülinapot Dabi-nak. Uwuwuwu. Igen... Direkt megvártam a rész kirakással a Január 18.át🤣🤣

Az esetleges helyesírási hibákért elnézést. Vagy 30x átolvastam és lehet, hogy van olyan, ami mellett elsiklottam.

---

-Szedd már a lábaid nyuszifül-karolta át a vállam Deku, miközben arcon puszilt.

-Hát... Kicsit izgulok.

-Nincs miért. Imádni fognak. Főleg a személyiséged miatt. A különleges képességedről, pedig nem is beszélve.

-Különleges alatt beteget értesz?

-A beteg alatt, pedig valami csodálatosat. Szinte nincs is gyengepontja. Egyszerűen... Egy kész csoda!

-Nincs gyengepontja? Gyengepontja ugyan nincs...Mert maga a képességem mutatja meg mások gyengepontját, majd valósítja meg őket. Viszont sötétben eléggé kezelhetetlen. Bár... Most, hogy mondod... Igazad van! Én maga vagyok egy csoda! Azért lehet a képességem is csodálatos! Nincs még egy ilyen csodálatraméltó ember, mint én! Nem is értem, miért veled vagyok itt most. Sokkal többre vihetném. Pff... Mire várok?

-Azért örülök neki, hogy a szerénységed a "jujjjci izgulok!" időszakodba is visszatért.

-Ne izélj már-nevettem el magam.

-Viszont... Azon jobban kattogok, hogy lehet, hogy mégsem kellett volna idehoznom téged... Mégis csak kiszámíthatatlanok. Valamint körözve leszel. Nem lesz normális életed, amilyet mindig is szerettem volna neked, hogy legyen. Így nem elég, hogy engem is üldöznek, hanem még a barátnőm is. Mivan ha téged elkapnak?! Ha engem az senkit sem érdekel! De ha téged! Én vittelek bele a rosszba! Jobban jártál volna, ha nem is találkozunk, úgy sokkal egyszerűbb lett volna minden! Nem kellett volna rájönnöd arra, hogy gonosztevő vagyok és nem kellett volna rávenned, hogy hozzalak el ide! Lehet, mindenkinek jobb lett volna, ha nem jövünk össze! Ha nem ismerjük meg egymást! Ha akkor nem arra megyek! Ha akkor nem rám varrták volna azt a küldetést! Ha nem keveredek ekkora szarba, hogy csatlakoznom kell a gonosztevőkhöz! Ha nem nyírom ki a családom és nem kerültem volna ekkora szarba! Ha meg sem születek!

-DEKU! Nagy levegő! Kifúj! Nagy levegő! Kifúj! Nem a te hibád... És ezt ha mindenki nem is, én tökéletesen tudom. Ezen ne is rágodj. Ugyan már! Nem lesz semmi baj!

-Csak tudod... Félek egy kicsit.

-Mitől?

-Hogy elveszítelek.

-Ne aggódj! Nem fognak sittre vágni. Nehéz, ha el sem kapnak.

-Nem így értettem...

-Hanem?

-Mindegy.

-Figyelj... Bárhogy is értetted. Nincs mitől félned, vagy aggodalmat érezned, mert minden a legnagyobb rendben lesz.

-Jó...

-Ez nem volt túl meggyőző...-álltam meg vele szemben, miközben a legcsúnyább nézésemet vetettem be ellene, Deku pedig elmosolyodott.

-Nem tudsz rám csúnyán nézni.

-De legalább próbálkozom! Mindegy... Nem lesz semmi. Tényleg-karoltam át a nyakát és a szemébe néztem, miközben ő a derekamnál fogva közelebb húzott magához az arcomat tanulmányozva-Ne nézdd a nagy homlokom!-a fiú még mindig mosolyogva, megrázta a fejét.

-Nem hiszlek el.

-Ígérem-tértem vissza az előző témára-Rendben?-sóhajtva rám nézett, majd bólintva egyet ajkait az enyémekre tapasztotta.

-Rendben-támasztotta neki a homlokát az enyémnek-Bízok benned.

-Ezt akartam hallani-vigyorodtam el.

-Hát... Itt volnánk-nézett fel az épületre.

-Akkor...Menjünk be... Azt hiszem.

-Biztos?

-Biztos.

-Még visszafordulhatsz!

-Nem akarok! Na gyerünk!

-Hát jó...

-Gyerünk!

-Itt vagyunk!-lökte be az ajtót a fiú, majd bevezetett egy bár szerűségbe.

-[Név]?!Ohh!Már olyan sokat hallottam rólad!-futott oda hozzám egy szőke lány egy késsel a kezében hadonászva-Toga Himiko vagyok! Örülök a találkozásnak! Mondd csak! Szereted ha megcsapolják a véred?!

-Hé! Toga! Ne ijeszd már el!-emelte fel a hangját a kanapén félig ülő, félig fekvő, fekete hajú fiú.

-Ha ez ilyen könnyen menne-borzolta össze a hajamat Deku egy sóhaj kíséretében.Mostanában túl sokat sóhajtozik...

-Szia Toga! Én is örülök!-mosolyogtam a lányra, aki egyből kitárta a karjait, hogy megöleljen, mire elkomorodtam-Fegyvereket le.

-Csak egy van nálam-lepődött meg-De... Rendben-dobta le a kést a földre.

-És mi van azokkal az injekciós tűkkel?

-Honnan?Mivan? Röntgen-látás a képességed?-fújta fel az arcát, majd kiszedegette a ruhája alól és a zsebeiből.

-A másik kést is...-forgattam meg a szemeim.

-Jól van na!-dobta le-Mostmár jó?!

-Igen-öleltem meg.

-Hé!Erre nem voltam felkészülve!-ordított a fülembe, majd egy kis hezitálás után ugyan, de visszaölelt-Jujj! Akkor mostmár barinők vagyunk?

-Azt hiszem?-pillantottam Deku-ra, aki csak bólintott egyet-Ömm...Igen!

-De jó! Tudod! Úgy vártalak már!-hangoskodott-Egyedül voltam itt lány... Szóval amikor meghallottam, hogy jössz nagyon boldog lettem!Vehetek tőled mintát?!

-Milyen mintát?-emeletem fel a szemöldököm.

-A képességemhez kell. Vérminta. Hogy áttudjak olyanná változni, mint te.

-És az nekem miért is jó?

-Mert ha esetleg összefeküdnél Dabi-val és Deku meglát, akkor rámfoghatod, hogy én voltam.

-Nem gondolod, hogy ezt a tervet meg kellett volna tartanotok kettőtök között?-pillantott rá Deku Toga-ra. Ha szemmel ölni lehetne...

Tudjátok... Van az a szokásom, hogy ha bemegyek valahova beleszagolok a levegőbe...Ez tulajdonképpen egy tök természetes dolog lenne... Sőt a hely szaga is az lenne,ha nem szúrtam volna ki a kávé illatát.

-Kávé-csúszott ki a számon, majd egyből le is hajtottam a fejemet,amint észrevettem magamat.

-Hogyan vetted észre?Fél órája csináltam tiramisu-t-szólalt fel a pult mögül egy füstfejű lény.

-Pont a tiramisu miatt.

-Csak nem szereted?

-A kedvencem!-bólogattam.

-Mi a kedvenc kávéd?

-Macchiato.

-Espresso,rövid, hosszú vagy Latte?

-Latte.Szeretem az aromáját, az illatáról nem is beszélve, az ízét ugyanígy,a sok tej és tejhab teljesen megkülönbözteti a többitől, bár a tálalása is szintúgy nagyon különlegessé teszi, abban a magas pohárban. Egyedivé válik általa.

-Mintha a gondolataimban olvasnál.

-Majdnem. De mégsem-nevettem el magam.

-Megérzéseim szerint a továbbiakban is felemelő társalgásban lesz részem veled.

-[Név].Örülök a találkozásnak-léptem a pulthoz, majd a kezemet nyújtottam amit ő el is fogadott.

-Kurogiri.Szintúgy.

-Na! Elég lesz Nyuszifül... Vagy mostmár hívjalak inkább "Mrs.lespanolokmindenkivel"-nek?-húzott magához Deku a derekamnál fogva.

-Ohh! Te vagy a kis törpe barátnője?!-ugrott fel a kanapéről a fekete hajú srác, majd egy pillanatra megállt, után viszont mintha semmi sem történt volna folytatta-Hogy fogott ez ki ilyen jó nőt?!Gondolom már basztok, mint a nyulak.Ha van kedved megismerkedni, később találkozhatnánk a szobámban is-lépett közelebb egy kacsintás kíséretében. Hirtelen elöntött a méreg.

-Szerintem ott állj is meg.Jobban jársz.

-Miért is?

-Mert szerintem Endeavor sem nézné jó szemmel -a fiú egy pillanatra lefagyott.

-Ez mégis hogy jön ide?-röhögte el magát-Mivan azzal a vén fószerrel?

-Hmm... Ez engem is érdekelne,ha az öregem lenn-befogta a szám.

-Elég lesz kicsi [Név]-mosolyodott el erőltetten-Már csak egy kérdésem van-kezdett el suttogni, miközben a másik kezével megfogva a csuklóm egyre jobban szorította-Miért vagy te itt?

-Én? Miről? Kéne valamiről tudnom? -vigyorogtam terelve a témát, miközben próbáltam leplezni a fájdalmamat.

-Dabi engedd el-szólalt fel Deku.

-Mostmár elég lesz Dabi!-tapsolt kettőt Kurogiri,mire a fiú engem elengedve, inkább felvette az 5 lépés távolságot, én pedig megdörzsölgettem a csuklómat.

-Jól vagy?-lépett mellém a kis brokkoli, majd miután vetett egy pillantást a csuklómra Touya-t kezdte el szugerálni.

-Ohh![Név]! Már vártalak-vigyorodott el egy újabb ismeretlen-Tomura vagyok. Ezeknek az idiótáknak a vezetője. Látom a fontosabbakkal már találkoztál.De azért bemutatok mindenkit.A szőke hibbant csaj Toga. Érdemes bezárni éjjelre a szobád.Na nem csak miatta, hanem Dabi miatt is, a magas fekete hajú ürge.Ahogy elnézem képes rád mászni. Kurogiri a pultos. Ő az apánkat játsza folyva-folyvást. Bármi óhaj-sóhaj őt itt, a bárban mindig megtalálod. Itt reggelizünk, meg minden ilyesmi... Blah blah blah! Ne is húzzuk az időt-komolyodott el, elrejtve azt az eléggé átlátszó műmosolyát-Tényleg az a képességed amit Deku állított?

-Mit állított a Drágám-léptem közelebb hozzá elmosolyodva, majd a fülébe suttogtam-Nana a One for all All Might elődjének unokája?

-Tessék?

-Ismételjem el hangosan is?

-Ne! Nem... Csak egy... Kicsit ez még nekem is ijesztő volt...-hátrált egy lépést-Azt hiszem...Nem kell kitörölnünk az emlékeid vagy kísérletezni rajtad a pincében életed végéig. Fel vagy véve.

-Nem röntgen-látásod van?!-döbbent le Toga.

-Egy szóval nem mondtam, hogy az a képességem-mosolyogtam rá.

-Akkor mégis mi?-kérdezte meg halkan ám érdeklődően Touya.

-Ijesztőbb, mint amit el tudsz képzelni "Touya"-macskakörmöztem.

-Ilyen nincs...Honnan?

-[Név]!-ugrott Toga a nyakamba-Akkor neked a képességed az emberekről való dolgok kiderítése?!Mármint...Úgy tudom ez Dabi eredeti neve...

-Nem teljesen ez a képességem.

-Akkor mégis mi?

-Az titok-raktam a mutatóujjam a szám elé, miközben újra elmosolyodtam. Ez egyszerűen megunhatatlan! Túl buta ehhez az emberiség...

Egyedül Deku és rajta kívül még egy személy jött rá a teljes képességemre. Ezért is fogadom el őket velem egy rangú lényeknek. Emberek... Pfff... Hagyjál már!

-Lassan éjfél van gyerekek!

-Jól mondja a füstfejű!-vakarta meg a nyakát Tomura-Húzzatok aludni-Toga egyből le is lépett-Holnap nagy napunk lesz. Ohh... És [Név], Deku... Ha lehet aludjatok is.

-Ha gondoljátok én is beszállhatok.

-Mivan Dabi? Lemondtak a kuncsaftok?-fogta meg a csuklóm Deku,mire felszisszentem.

-Én mondtam le őket. És milyen jól is tettem-kacsintott rám.

-Azt hiszem rám jött a hányinger.Húzzunk...-fintorogtam.

-Jó éjszakát Szépség! És neked is Szörnyeteg!-intett nekünk vigyorogva.

Deku egyenesen egy szobához vezetett.Benyitott az ajtón, majd felkapcsolta a villanyt.Nem tudom, ki csinálta meg így ezt a szobát, de nagyon eltalálta az ízlésem.

-Mi lenne ha felavatnánk az új szobádat?

-Komolyan?!

-Komoly vagyok.

✨✨✨

Mindig bealszik utána... Olyan kis aranyos.Még egy ideig a haját piszkálva bámultam a cuki pofiját, majd felöltözve a bár felé vettem az irányt.

-Ohh...[Név]!Ezt a sors akarta így-hallottam meg Touya hangját.

-Mivan már megint?

-Mostmár nincs itt Deku, nem kell megjátszanod, hogy ennyire elutasító vagy.És amúgy is...

-Mit nézel ennyire?-ráncoltam a homlokom.

-Össze van kócolva a hajad.

-És?

-Csak nem felavattátok a szobádat?-röhögte el magát, majd el is komorodott-Szoba...Beszélni akarok veled... Lehetőleg nem itt.

-Nem hiszem, hogy megint beakarnék menni veled kettesben egy szobába-gondolkodtam el hangosan-A csuklóm még mindig rohadtul fáj. Nem tudom, melyik rohadék szorította meg ennyire.

-[Név]...Komolyan mondom.

-Miről akarsz beszélni?-ráncoltam a homlokom.

-Majd elmondom, ha egy szobában leszünk.

-Ha megakarsz fektetni, akkor azt most elmondom, hogy nem fog összejönni.

-[Név]...

-Jó na!Mondanám, hogy menjünk az enyémbe, de...

-Tudom... Ott alszik a herceged... Az enyémbe megyünk.

-Biztos be akarok én oda menni?!

-Halkulj már el...-rakta a mutatóujját a szám elé.

-Ez nagyon szexuális volt...

-Tetszett?-nyitott be a szobájába, majd miután bementünk be is csukta azt.

-Vajon hány szegény lánynak lett itt elvéve a szüzessége, ha nem is erőszakkal, de tőrbe csalva?

-A 6.óta nem számolom.

-Mi?!-kaptam rá a tekintetem.

-Semmi-nevette el magát-Nah de... Komolyra fordítva a szót... Honnan tudsz te ennyi mindent?!-csapta a kezét a falba a fejem mellett. Szóval direkt beszél így... -Kurvára nem hiányzik, hogy rájöjjenek ezek a balfaszok ilyen felesleges információkra...Elég ha az a pöcsfej Deku tud egy-két dolgot... Az a múltam. Amit már lezártam... Szóval újra megkérdezem... Honnan szedted ezt az információt?!

-Ohh... Drágám. Nem áll jogomban elmondani a forrásaimat.

-Tényleg?-emelte fel a fél szemöldökét, majd egy kék lángcsóva jelent meg a kezében, olyan szép színe volt, akárcsak a szemeinek-Még most sem?

-Nem, még most sem-rántottam meg a vállam.

-Nem félsz...a haláltól?

-Már miért félnék? Inkább attól félek, hogy nem fog eljönni. Valamint, úgy sem bántanál-vigyorodtam el.

-Miért vagy te ebben ilyen biztos?

-Ugyan már Touya... Ha bántanál is, azt nem emiatt tennéd.

-Akkor mégis mi a franc a képességed?!-terelte a témát. Hogy rohadjon meg.

-Ha annyira érdekel, majd kitalálod. Idővel csak összejön mégegyszer.

-Mit kapok azért, hogy ha kitalálom mi is az?Lehet akkor megerőltetem a memóriám-nyúlt az állam alá, kissé felemelve a fejemet, majd a szemeimbe nézett.Elvesztem azokban az élénk, szinte már ciánkék szemeiben.Gyönyörűen világítottak a szoba félhomályában.

-Ne haragudj, de szerintem nem nekem az érdekem az, hogy megtudjak pár dolgot más képességéről-ráztam meg a fejem, miközben halványan elmosolyodtam.

-Hányat tippelhetek?-simított végig hüvelykujjával az alsó ajkamon egyre közelebb hajolva hozzám.

Jelzett az a vészharang. Hallottam azt a kis csilingelést...Nem szabad.Lezártam ezt a múltamat.Ő mostmár csak egy egyszerű ember... Gyönyörűen szikrázó szemekkel és nagyon selymes hajjal. Nem! Elég volt ebből!

-Na ide figyelj te szerencsétlen...-löktem el a kezét magamtól-Nem érdekel, hogy mégis mit csinálsz, hányszor tippelsz vagy csak egyáltalán ki találod-e a képességem.Azt csinálsz amit akarsz, a te életed. Úgy baszod el, ahogy akarod.Azzal töltöd amivel akarod.Összegezve nincs hozzád és ezekhez a dolgokhoz sem semmi közöm és örülnék ha ez így is maradna.Most pedig megyek, mert a beszélgetést én itt lezártam-bújtam át a még mindig falra tapasztott keze alatt, majd elhagyni készültem a helységet.

-Az igen-bólintott lenyűgözve.

-Jóéjt-csuktam be magam után az ajtaját.

Visszamentem a saját szobámba, majd befeküdtem az ágyamba lecsukva a szemeimet.

-Merre voltál?-ölelt át Deku. DEKU! Róla teljesen meg is feledkeztem, hogy itt van. Oof...Most akkora bunkónak érzem magam.Lehet,hogy csak pár pillanatra, de az a hülyegyerek akkor is elvette az eszem.És nem is azzal beszéltem le magam a dologról, hogy nekem már van valakim... Mindegy! A lényeg, hogy nem is történt semmi. És nem is fog. Teszek róla. Sőt! Megígértem Deku-nak. Igen.Ő a mindenem. Nem érdekel más. Csak Ő.Pontosan.Menjen már a francba az a bunkó! Ki kéne heréltetni...-[Név]?

-Ohh...Bocsi.Da-... A bár felé mentem.

-Történt valami?-most egyből rávágtam volna egy "Nem!" - et, viszont lehet... De tényleg csak kicsit lehet, hogy gyanús lett volna...

-Dehogy.Miért...Kellett volna?

-Furcsa vagy...

-Csak fáradt-bújtam hozzá közelebb.

✨✨✨

Már két hete itt vagyok, az a "nagy nap" , pedig mindig arébb lett tolva. Sokkal jobban összehaverkodtam a többiekkel is. Kurogiri-vel általában esténként beszélgettem a pultnál, Toga-val teljesen megtaláltam a közös hangot, Dabi-val, pedig elkezdtük egymást szivatni. Mintha csak a bátyám lenne.Az egyetlen akivel nem beszélgettem sokat az Tomura volt. Azóta egyszer sem láttam. Valami "fontos" dolga volt,ez miatt is lett halogatva az a nap.Deku, pedig.... Egyre furcsábban viselkedett.

Kopogást hallottam, ami egyre és egyre csak hangosabb lett. A szemeimet még mindig csukva tartottam, ugyanis túl fáradt voltam még ahhoz is, hogy egyáltalán megmozduljak.

-Keljetek már fel!

-Még 40 perc...-dörmögött mellettem Deku.

-40 perc a faszomat! Tomura meg fog picsázni, ha nem lesztek ott a szavaival élve "ki-bebaszott kurva gyorsan" a senki földjén!-dörömbölt az ajtón feltehetőleg Touya, miközben nyöszörögve megkérdeztem.

-Mi az a senki földje?

-Ahol van a bár-ült fel Deku, majd elkezdte dörzsölgetni a szemeit, ám ezt abbahagyta a hirtelen zaj miatt. Egyből az ajtó felé kaptam a fejem. Akarom mondani, csak az ajtó helye felé...

-Kifele!

-Te képes voltál ránk törni az ajtót?! SZÓ SZERINT?!

-MONDOM KIFELE!

-NE MONDD MEG NEKEM, HOGY MIT CSINÁLJAK! NEM VAGY AZ ANYÁM!

-De az apucid még lehetek-mosolygott rám féloldalasan.

-Tudd kivel beszélsz te Todoroki ivadék-kelt ki az ágyból Deku, majd egy pólót és egy gatyát magára aggatva kilöködte Touya-t a szobából.

-Most mégis mi a faszom van az ajtómmal?!

-Ajj... Nyuszifül... Menj át az enyémbe öltözni. Itt van jobbra.

Fogtam pár dolgot, majd becuccolva Deku szobájába gyorsan felöltöztem és utánuk caplattam.

-Jó reggelt!

-Jobbat...-vonultam be a konyhába, miközben egy kósza tincset tűrtem a fülem mögé.

-[Név]!Jó reggelt!-ugrott a nyakamba Toga.

-Ömm.. Neked is...-próbáltam meg lefeszegetni magamról a karjait.

-Örülök neki, hogy mindenkinek sikerült ideérnie-mosolygott gúnyosan Tomura, miközben végignézett Deku-n és rajtam.

-Touy-... Dabi szétbaszta az ajtóm!-mutattam az éppen kanapén fekvő, tévéző egyénre.

-Alszol Deku-nál... Nagy cucc.Mindegy...Dabi...Lennél oly kedves és megtisztelnél a jelenléteddel?

-Lökjed főni, figyelek.

-Addig gyere ide, amíg szépen mondom kutya...

-Most komolyan lekutyáztad? -röhögtem el magam.

-Kussolsz vadmacska!-ráncolta a homlokát Touya .

-Mivan?!-akadtam ki-Hol vagyok én macska?!

-Ohh... Te jó ég...-sóhajtott Kurogiri,mire Tomura egyet legyintett és belekezdett a mondani valójába.

-Ma, [Név], felmérjük a képességed...Azaz! Előtte mindenki kidobálja az összes fegyverét! Igen Toga! Te is...-majd mikor látta, hogy a lány ledobta a kezében lévő kést újra megszólalt-Megvárom...-Toga, pedig nagy sóhajtozások közepette kipakolt mindent-Menjünk-intett,hogy kövessük-Ha jól tudom a sötétség a legnagyobb gyengéje... Vagyis... Kezelhetetlenné válik. Így megpróbálunk egy módszert, amivel könnyebben tudod majd használni.

-Ömm.. És most, ha szabad kérdeznem hova is megyünk?

-A pincébe-nyitott ki egy ajtót,ahonnan a lépcső vezetett lefelé, ki tudja meddig-Ott lennt, sötétebb van, mint Toga fejében,pedig elég nehéz...

-Ahham...

-Hé!-ocsúdott fel a lány pár pillanat múlva. Mintha egy kicsit fáziskésése lenne... Na sebaj. Egy profi gyilkosnak igazán elengedhető egy ilyen kis hátrány... Pfff... EGYSZER MAJD CSAK AZT FOGJA ÉSZREVENNI, HOGY MÁR NINCS KEZE, MERT LEVÁGTÁK!

-[Név]?-szólított meg valaki.Megráztam a fejem, így kitisztult előttem a világ-Jól vagy?-lengette meg a kezét az arcom előtt Touya.

-Csak kicsit elkalandoztam-nevettem fel kínosan.

-A pince és a sötét hallatán?-ráncolta a homlokát.

-Ömm..Nem teljesen. Azt hiszem. Legalább is nem vagyok benne biztos. De lehet. Nem tudom! Összekonfjúzingoltad a májndomat!-fogtam meg a fejemet.

-Jupiii![Név] kezdd becsavarodni!-ordította el magát Toga-Mondjuk egész sokáig bírta...

Ohh... Te jó ég... Hova kerültem?

Már lépcsőzhettünk pár perce, amikor is Tomura megállt egy helyben, majd körbefordult.

-Dabi. Tüzet-a fiú felemelve a karját egy kék lángcsóvát idézett elő, amitől szinte az egész hely homályosan beláthatóvá vált.

-Milyen szép-ámultam el a rég látott tűz láttán, talán hangosan is kiejtve a szavakat.

-Akárcsak te-kacsintott rám Dabi, mire elkapva a fejemet karbatettem a kezemet.

-Na nem mintha érdekelne a véleményed...

-Ugyan már... "Nyüszifül" tudom, hogy érdekel.

-Te nem hívhatsz így...

-Dabi... Akadj le róla, mert egy akkora pofont kapsz...-szólt közbe Deku is, viszont a fiú figyelmen kívül hagyva, tovább beszélt hozzám.

-Akkor hogy? Királynő? HercegnőM?

-Diktátorasszony.

-Oh... Hát ha ez elégíti ki az igényeidet.

-Ne ignorálj te seggfej!

-Akkor... Diktátorasszony. Találkozunk a szobámban ezután? - kacsintott ismét.

-Mivan? Rángatózik a szemed?-néztem rá lekezelően.

-De csak mert az a mitugrász törpéd bassza az idegeimet.

-De megütlek...

-Gyere!

-Akkorát kapsz, hogy kiesik a műfogsorod.

-Deku... Ülj le a seggedre...-temettem az arcomat a kezembe,mire Touya röhögni kezdett,amikor Deku megállt.

-Ennyi? Ülj le a seggedre és te még pitizni is elkezdesz, mint egy kiskutya?-röhögött továbbra is.Pontosan tudtam, hogy ez azért van, amiért én fennt szépen kiröhögtem.

-Fogjatok le!

-Deku...-pillantottam fel rá.

-Mondom én-törölgette a könnyeit Dabi, mintha annyira vicces lenne a szituáció-Az uralkodásmániás asszony húzta fel otthon a vaskesztyűt,a törpe meg egy papucs lett. Khmm- köszörülte meg a torkát,mire Deku közbeszúrt egy "remélem megfulladtsz" kijelentést-Komolyra fordítva a szót... Én megnevelnélek [Név].

-Majd ha már nem lesz Deku biztos élni fogok az ajánlatoddal, viszont, amíg itt van, kopás van.

-Ha gondolod eltávolíthatom.

-Befejeztétek?-sóhajtott Tomura.

-[Név]-szólított meg Touya-azt vettem észre, hogy a közeledben mindenki sóhajtozik.

-A tiédben meg elvesztik a szüzességüket-húztam össze a szemöldököm.

-Szerintem az én esetem kecsegtetőbb.

-Szerintem meg hagyjuk itt őket... Toga, Dabi, [Név] marad, a többiek velem jönnek a megfigyelőbe-szólt közbe Tomura.

-Nemár!!! - visított Toga-Miért nekem kell elviselni őket?!

-Kussolsz Toga...-hagyták el a helységet a röbbiek, majd pár perccel később egy hang szólalt meg valahonnan.

-Hallotok taknyosok?

-Jah-válaszolta unottan a mellettem álló fiú.

-Remek. Akkor... A terv a következő. Van kettő éjjellátó a sarokban. Dabi, Toga vegyétek fel. [Név] - nek erre nincs szüksége, a képessége megteszi a dolgát. [Név] használja a képességét Toga-n.

-De hülyén néztek ki-röhögtem el magam-Nah jó... Toga-n egész jól áll...

-Mondom [Név] használja a képességét Toga-n!

-Jó na...

-Azaz előidézed Toga legnagyobb félelmét... Teljesen sötétben,megnézzük meddig bírsz uralkodni rajta. Lehetőleg Toga-t ne nyírd ki... Bár az IQ szintünk csak nőne, viszont jó a képessége... Szóval... A lényeg, hogy csak ráijessz. Dabi...

-Mondd.

-Ha szólok kezdj el világítani. Érthető a feladat taknyosok?

-Persze-bólintottam, először Toga-ra pillantottam, majd utána Touya-ra, hogy tüntesse el a tüzet a kezéből,így teljes sötétség lett.

-A félelmemet?-pislogott Toga. Mondom én, hogy kicsit lassú...

-Komolyan félsz a macskáktól?-kuncogtam el magam.

-Ne nevess! Nem vicces!A sátán teremtményei egytől egyig!

-Én szeretem a cicákat-görbült le a szám, majd megidéztem két kiscicát-Játszatok egy kicsit Toga-val-amíg a lány elkezdett futni, addig Touya mellém lépett.

-Egész jó képesség lenne, ha nem olyanon használnád, akinek macskák a nagy félelmei. Várjunk csak... A képességed miatt nem félsz a haláltól sem?!-közben pedig Toga elfutott mellettünk sikítozva mögötte a két kis cicával. Mintha nem tudná...

-Mint ha nem tudnád...-motyogtam magamban.

-Mi?

-Mindegy...Amúgy is-fordultam felé értetlenül-Honnan szeded ezeket?

-Hát... Gondoltam, ha az embereknek a félelmeit idézi meg, akkor a tiédet meg eltűnteti.

-Inkább ne gondolkodj-borzoltam meg a haját, miközben lábujjhegyre álltam-Megárt.

-Ott meg mi történik?!-hallottam meg a hangját Deku-nak.

-Ohh...Gondoltam sötét van, úgy sem láttok, pont most akartam lekapni a csajodat.

-Mondom ne gondolkodj...-sóhajtottam.

-Ugyan már. Tudom, hogy te is akarod-karolta át a vállamat, a hangszórókból vagy nem tudom mikből, pedig Deku kezdett el üvöltözni, hogy "baszok rá, engedd el, mert baszok bele ebbe a kibaszott kísérletbe, megfogom, bemegyek és olyat lebaszok, hogy ott maradsz".

Hmm... Választékos szavak mondhatom. Várj... Miért nem Deku-t védem?A kezeim elkezdtek remegni.

-Hé [Név]... Mi lenne, ha kicsit felhúznánk a brokkolit-suttogott a fülembe rekedtes hangján. De kurva jó hangja van! Eddig, hogy nem tűnt fel?!

-És ezzel én mit nyerek?

-Engem-bújt oda a nyakamhoz,aminek hatására minden egyes lélegzetvételét éreztem a bőrömön, miközben még a hideg is kirázott. A puha haja csiklandozta az állkapcsom, miközben a derekamat körbefonta karjaival.

A lábaim alatt megremegett a talaj, hirtelen nem éreztem a végtagjaim.Toga sikítása egyre hangosabb lett.Morgásokat hallottam és most nem Touya-ról beszélek. Lassan elkezdett előttem sötétedni a világ.Deku még mindig a hangszórókból kiabált, a háttérben, Tomura hajtogatta unott hangszínen, hogy "üljön le a seggére". Dabi pedig szólítgatott.

-Hé! Minden rendben?!-tolt hátrébb vállamnál fogva, majd rázogatni kezdett-Hé![Név]?! Jól vagy?

-[Név]! Szerintem elég lesz! NEM KELLENEK NAGYOBB MACSKÁK! [NÉV]!

-Kussolj már Toga! Kibaszottul eszméletlen!-döntötte neki a fejemet a vállának.Nem vagyok eszméletlen, teljesen tudom, hogy mi történik körülöttem. Legalábbis nagyjából...-Tomura!

-Vársz-hallottam meg a hangját.

-Meddig?!

-Amíg azt nem mondom, hogy elég.

-Tomura én kinyírlak!

-Majd csak utánam Deku!

-Közelebb vagyok hozzá, mint te!

-Akkor, majd odamegyek én is!

-Minek?!Hogy utána téged is megpicsázzalak, amiért nyomulsz a csajomra?!

-Kuss![Név]!Hé...-rakta a kezét a fejemre, miközben szorosabban átfogva a derekamat közelebb húzott magához. Már ha egyáltalán lehetséges...-Faszom... Faszom! Lélegzik egyáltalán?!-üvöltött,majd hirtelen feldobva a vállára, arrébb ugrott, gondolom az egyik macska elől.

-Te cipeled! Neked kéne tudni balfasz!Inkább bemegyek!-üvöltözött Deku.

-Kurogiri... Fogd le a törpét...

-Engedj el te kávékról diskuráló vén fószer!

-Utálom a macskákat!-fakadt sírva a Toga.

-Toga! Semmi baj! Csak ne mozdulj meg!

-De ezek közelednek!-zokogott fel hangosabban.

-Toga! Minden rendben lesz.

-A KAROM! A KAROM!MEGESZI A KAROM!

-[Név]?[Név]?! Ugye minden rendben?!-fogta meg a csipőmet Touya, miközben leszedett a válláról, az arcomat, pedig olyan közelről vizslatta, hogy szinte minden egyes lélegzetvétele végig súrolta a bőrömet.

-A KAROM! BENNT VAN A SZÁJÁBAN!

-[Név] BAZDMEG![Név]?!Hé! [Név]!-kezdte el újra rázni a vállamat én pedig bármennyire is reagálni akartam egyszerűen nem tudtam-TOGA! NYUGODJ MÁR LE! NEM LESZ SEMMI BAJ! HIÁBA SIKÍTOZOL, AMÍG [NÉV] ESZMÉLETLEN NEM TUDOK VELÜK SEMMIT SEM KEZDENI!

-Tudtam... TUDTAM, HOGY A HÜLYE MACSKÁK MIATT FOGOK EGYSZER MEGHALNI!-zokogott fel még hangosabban a lány sikítozás közben.

-A picsába! Nincs pulzusa.Nem érzem a pulzusát!Ez így nem lesz jó...KURVÁRA NEM LESZ JÓ!

-A KEZEM!

-DABI! ENGEDD EL [NÉV]-T, MERT-

-MERT HA NEM?!MI LESZ?!HASBA VÁGSZ, MERT CSAK ADDIG ÉRSZ FEL?! A FASZOMAT AZ EGÉSZBE!-ordibált Touya, miközben hallottam, hogy az éjjellátó szemüvegét földhöz vágta-TOMURA!BASZOK A FEJEDRE! SZOPJ LE!-ordibálta.

Szikra pattogást hallottam. Mindenhonnan.

-Dabi! Nem emlékszem, hogy mondtam volna, hogy használhatod a képességed!-üvöltött Tomura.

-LESZAROM BASZKI! HA ITT DÖGLIK MEG A CSAJ AZ MENNYIVEL JOBB?!

-DABI!NE CSINÁLJ EKKORA TÜZET!MEGFOGOK ÉGNI!-sikítozott továbbra is Toga.

-HÉ! VARROTTPOFÁJÚ! HOZZÁD DUMÁLOK BASZKI!

-DABI! ÁLLJ LE!-a fiú nem reagált.Továbbra is hangosan pattogott a tűz.

-NE KELLJEN BEMENNEM!

-DABI! MEG FOGOK ÉGNI!

-VARROTT POFÁJÚ! HAGYD ABBA!

-KUROGIRI! INDULUNK!

-FORRÓ! NAGYON MELEG VAN! MEG FOGOK ÉGNI! A KEZEM A KEZEM IS TISZTA NYÁL!

-TOGA! NE MOZDULJ MEG!

A világ elkezdett kitisztulni és Toga sikítozással kevert bömbölése is lassan alábbhagyott.

-Touya...?

-[Név]?!-ölelt még szorosabban magához.Mivan vele?!Viszont, amikor körbenéztem nem ez volt a legfurcsább dolog.Körülöttünk tűz volt. Lángok. Ciánkék lángok,amik a plafonig felértek-Tudod, hogy bepánikoltam?-vette halkabbra-Ha nem tartalak meg, akkor csak úgy random összeesel...

-Hé.Touya...Nincs semmi baj.Minden rendben van-simítottam végig az arcélén, a fiú, pedig rárakta tenyerét az én kézfejemre és még jobban hozzábújt. Akárcsak egy kiscica.

-Megijedtem...

-Semmi baj nincs. Nincs miért használni a képességed-fogtam közre arcát a másik kezemmel is-Rendben?

-Oké-bólintott a tűz,pedig egyre csak halványodott.

-Hova tűntek a macskák?!-riadt meg a sarokban kuporgó lány, mire elvettem a kezeimet Touya arcáról és hátrébb léptem egy kicsit.

-Blokkoltam a képességem...-szólaltam fel, a lány felé fordulva-Toga! Mivan a karoddal?!-tértem észhez.

-Tiszta nyál lett! FÚJ! MACSKANYÁL!

-Semmi más ugye?

-Milyen semmi más?! MACSKANYÁL! EZ NEM ELÉG?

-Sajnálom...Tényleg bocsánat. N-Nem akartam!

-Ne kelts már bűntudatot szegény [Név]-ben! Csak túléled a macskanyáladat!

-Hát de!

-Nincs de...-nézett szúrosan a lányra, majd felém fordult-Jól vagy amúgy?

-Igen-bólintottam-Bocsánat és köszönöm. Szólnom kellett volna, hogy már nem bírom sokáig...

-Semmi baj-sóhajtott, miközben egy kósza tincset a fülem mögé tűrve mélyen a szemembe nézett.

-Tényleg mindenki sóhajtozik a közelemben!-kaptam el a tekintetem.

-Én megmondtam!-emelte fel a kezeit védekezően, miközben összemosolyogtunk.

-Most kitöröm a nyakadat!-rontott be Deku a helységbe, miközben Touya-t a pólójánál megfogva közelebb húzta magához. Azt hiszem megvan az új kedvenc shippem... DekuDabi. Vagy legyen inkább Touku? Vagy Deuya?!

-Taknyosok!Elég lesz! Deku! Engedd el, mert velem gyűlik meg a bajod!

-Kussolj Tomura... Te nem lennél ideges, hogyha a barátnődet egy pali fogdosná, amíg a lány eszméletlen?! Hogyha minden egyes kibaszott nap, minden egyes kibaszott percében nyomulna rá?! Ha éjszaka "véletlenül" összefutnának, majd közösen mennének "kávézni"?! Nem?! Nem lennél kiakadva?!

-Nem. Mert nincs barátnőm-Deku látva, hogy sem Tomura-t sem Touya-t nem hatotta meg a szónoklása, elengedte a fiút, majd megfogva a karomat a szoba másik oldalába húzott.

-Nah jó... Ez mi a faszom volt?! Mint valami Zs kategóriás akció film keverve valami nagyon béna románccal!-szólalt fel Tomura-[Név]! Jó... Mondjuk... Veled igazából nem volt semmi bajom, azon kívül, hogy ugyanakkor pofázol, mint én...Erről leszokhatnál de kurva gyorsan...Toga! Ne haragudj! De ki a faszom fél még rajtad kívül a macskáktól?!

-Az allergiások?

-[Név]...

-Jó! Kussban maradok!

-Szóval Toga! Egy kibaszott bérgyilkos vagy! Ne basszál fel, hogy a faszom macskáktól félsz?!

-Hát de! Olyan gonoszak!

-Ohh...Te jó ég...Mindegy...Mind tudjuk, hogy kattant vagy... Viszont Dabi! Megpofáztam, hogy addig nem használod a képességed amíg nem mondom! És te mit csináltál?!

-Használtam-vágta zsebre a kezeit.

-Igen! Baszki! Használtad! És milyen kibaszott jól tetted! Neked kell tudni, hogy mikor használod és nem nekem! Ki vagyok én, hogy megmondjam?! Akkor használtad, amikor szükségesnek érezted! És ez így van rendjén!

-Ömm.. Most megdícsérték?-ráncoltam a homlokom.

-[Név]!

-Mivan már?!

-Kuss!

-Ki vagy te nekem, hogy megmondd mit csináljak?!

-Miért nem ügyvédnek mentél? Sokra vitted volna-gondolkodott el egy pillanatra hangosan, majd visszatért az előző témánkra-Szóval!Arra jutottam, hogy csapatot bontok! Mivel [Név]-nak/-nek és a képességének szüksége van a tiédre, ezért egy párt fogtok alkotni! Toga-t pedig összeboronálom Deku-val. A képességeik ugyanúgy nem passzolnak, mint a Dabi-Toga párosnak, szóval oly mindegy, viszont a tiétek kiegészíti egymásét, ennek érdekében, pedig ezentúl egy csapatot alkottok.Szinte egy verhetetlen páros a képességetek. A te képességednek sincs hátránya és [Név]-nak/-nek is nagyon kevés, egyedül a sötétség, amit pedig kitudunk így küszöbölni.

-Na nem!-tiltakozott egyből Deku.

-Na de.

-Ezt nem teheted meg!

-Csak figyeld...

-Ha jól értem, ezenetúl azzal a segfej Dabi-val kell lógnom?-raktam fel a kezem, mintha jelentkeznék.

-Ne aggódj... Csak a küldetéseken... Meg az edzéseken, amik minden naposak, egy nap 2x.

-Ahhhham...szóval...Reggel... Este, de még éjszaka is?

-Okos kislány vagy te!

-Csak nehogy ott hagyjon-forgattam meg a szemeim, majd munstrálni kezdtem a fiút.

-Most, pedig húzzatok fel de kurva gyorsan, mert tiramisu-t akarok zabálni!-indult meg Tomura.

-Ohh! Én is! Én is!-lelkendeztem.

-Akkor szedd a lábaidat!

Amint fellépcsőztünk a "senki földje" felé vettük az irányt, majd felülve egy-egy bárszékre mindenki kapott egy tányért rajta tiramisu-val.

-Még most sem értem, hogy mit lehet ezen szeretni...Lehet sosem nem is fogom-piszkálta meg a mellettem ülő Touya a villájával,mire egyszerre rákaptuk a tekintetünket Kurogiri-vel.

-Ha nem kell add nekem!-néztem rá csúnyán.

-Dehogy adom! Ez nekem lett kiszedve!

-Akkor meg a pofádat evésre...

-Miva'?

-A szádat evésre használd!

-Pedig másra is jó-mosolyodott el féloldalasan, Deku, pedig már ökölbe is szorította a kezét mellettem.

-Toga cseréljünk helyet-dőltem kicsit hátra, hogy lássam a Deku másik oldalán elhelyezkedő lányt.

-Nem nem! Nem fogok beülni a két kanod közé, a végén még én leszek széttépve azért, mert te tartasz két vasat a tűzben.

-Mivan?!-akadtam ki.

-Hát tudod te, hogy megy ez. Van a palid, Deku, meg a "társad" - macskakörmözött-akivel véletlen később érsz haza a küldetésről. Tudod... Túlóráztok egy kicsit.

-Ez övön aluli volt Toga...

-Csak az igazság-bólogatott meggyőzően-Kérek még tiramisu-t!

-Nem kapsz beles!-nézett rá Dabi-Valamint... Engem nem zavar, ha van egy olyan pótlékod, mint Deku, az csak tényleg olyan, mint egy sportkocsi... khmmm én... mellett egy lada.

-Miért kocsikhoz hasonlítgatod magatokat?-ráncoltam a szemöldököm.

-Mert egyhez téged is tudlak.

-Nem érdekel melyikhez...

-A bevásárlókocsikhoz. 100 forint aztán tolhatlak.

-100 forint? Te igen csak el vagy tévedve Drágám.

-Ohh... Már becézgetjük is egymást?Régi szép idők. Nem is tudom, mikor hívtak így utoljára. Milyen romi-mosolyodott el,pont mint amikor valaki elpirul. Aranyos volt...

-Mostmár elég lesz árvaház szökevény-vigyorgott rá Deku kicsit... Hogy is mondjam... Pszichopatán.

-Deku?-néztem fel rá.

-Most kussolsz [Név]...

-Igen? És miért is?

-Mondom kuss...

-Dehogy kussolok! Szabad világban élünk.

-Kussolj már el!-ordított rám-Mindenbe belekötsz. Folyamatosan amióta itt vagy flörtölgetsz azzal a fasszal, mindenbe belepofázol azon a rákos hangodon, ami kurvára bassza a fülemet...Nincs egy olyan perc, hogy ne hallanám az irritáló sipákolásod.Teszed-veszed a rossz formádat és folyton-folyvást minden szaron vihogsz.Egy olyan pillanat nincs, amikor nem lógsz senkin! Mindig, de tényleg mindig valakinek a nyakába akaszkodsz! Olyan vagy, mint egy cipőtalpra ragadt rágó! Felesleges! Szóval kuss! Komolyan nem értem, minek is jöttem össze veled-nevetett fel keserűen-Életem legnagyobb hibája volt...

-Hmm...Kijönnél velem egy pillanatra?-pillantottam rá,miközben megszorítva a csuklóját, kényszerítve ugyan, de felállt a székről.

-Addig vidd el amíg nem én verem agyon-morgott Touya, én pedig egészen a szobák elé húztam Deku-t.

-Mi a fasz bajod van?!Bocs, hogy próbálok összehaverkodni a csapattársammal!Ha nem vennéd észre, folyamatosan lekoptatom! És ki miatt?! Miattad! Mert te már itt vagy nekem! Tényleg! Bocs, hogy van pofám megszólalni, nem csak meghúzódok a háttérben, mint általában te! Bocs, hogy ilyen "rákos, fülbaszó, irritáló" hangom van!Ha meg valakit annyira zavarnék, amikor a nyakába akaszkodok faszért nem szól?! Bocs, hogy eddig rajtad és a nyakadon lógtam! Komolyan! És... Talán ebben egyet is értünk! A világ legrosszabb döntése volt veled összejönni!

-Nem! Nem így értettem!

-Lehet ezt máshogy érteni?!

-[Név]! Nem úgy gondoltam...

-Baszok én rá!

-Nem bazdmeg! Te most meghallgatsz!-szorított rá a csuklómra,holott nagyon jól tudta, hogy azt szorította meg Touya is.

-Na ide figyelj...Nem vagyok sem a kutyád, sem a ribancod akinek fizetsz azért, hogy elviseljen téged, a személyiség változásaidat, a pánik rohamjaidat és a hülye hisztijeidet minden szarért.Tudod... Nem úgy kellett volna utalgatni rá, ahogy a múltkor is idefele jövet, hanem megmondani a szemembe, hogy valami problémád van velem! Meg lehetett volna beszélni! Csak tudod... Már nem akarom.

-De... Nyuszifül én csa-

-Nem! Nincs nyuszifül! Amúgy... mindig is utáltam ezt a becenevet! Legalább mostmár megszabadulok tőle! Szerintem...Fejezzük be ezt itt és most.Még,hogy fél, hogy el fog veszíteni-nevettem el magam-Jó poén volt-komorodtam is el.

-Hát...Legalább megértetted.Bár elég hamar túltetted magad rajta.Egy gonddal kevesebb-mosolyodott el, mire én meglendítettem a lábam a feje felé, majd egyszerűen lerúgtam. Hülye skizofrén pöcs.Tudja már kivel beszél! Azért annyira nem nézek el neki mindent! Majd ha tud normálisan is kommunikálni, odajön, aztán ha méltatok rá figyelni elpofázhatja mit is akar!

Visszasétáltam, majd leültem Touya mellé és lapátolni kezdtem a maradék tiramisu-mat.

-Éljenek a szinglik! Asszem...-dumáltam teli pofával.

-Azt a rúgást...-szólalt meg mellettem a fiú-Én sem csinálhattam volna szebben. Minden elismerésem a tiéd, [Név]-kócolta össze a hajam a fejem tetején.

-Kurogiri... Kaphatok még?

-Persze kislány.De csak azért a 10/10-es láblendítésért.

-Köszönöm szépen.

-Ezentúl ignorálni fogsz?-böködte meg az arcom Touya.

-Dehogy... Csak nem lógok rajtad.

-Taknyosok!-lépett be Tomura a helységbe-Miért fekszik Deku a folyosón kiütve?-szólalt fel, mire felé fordultam válaszra nyitva a szám, ám Touya beelőzött.

-Mert egy fasz.

-Hmm... Szép leírás-dícsértem meg.

-[Név]...Ez te voltál?!

-Ki más?!

-Verekedni is tudsz?

-Hogyne tudnék? Ha így lenne valószínűleg már nekem lenne betörve a fejem, nem a volt osztálytársamnak.Szegény gyerek... Jól megszívta-fordultam Touya felé vállatrántva, miközben visszagondoltam rá. Hát na! Minek verte bele a fejét a padba!Legalább is... A tanár így ismeri a szituációt. Még mindig egy mosoly kúszik az ajmkamra ha eszembe jut.

-És... Mit csináltál Deku-val?

-Picit megbillentettem... A lábammal.

-Egyre jobban félek tőled.

-Ohh! [Név]!-kapta fel a fejét Dabi-Tényleg összeakarsz velem haverkodni?!

-Dehogy! Csak nem mondhattam meg neki, hogy szeretők vagyunk-röhögtem el magam, mire Dabi is csatlakozott.

-Jogos.De ha sírni szeretnél, azt is nyugodtan megteheted a vállamon. Szívesen megvígasztallak.

-Akarom tudni ott mi történik?-pillantott felénk, összeráncolt homlokkal Tomura.

-Nem hinném-rázta meg a fejét Toga, mire Tomura újra felszólalt.

-Mindegy is...Nem ezért jöttem.

-Hanem?-kaptam felé a tekintetem.

-Ezt mostmár tényleg abbahagyhatnád, mert kezd idegesítő lenni.

-Téged is lerúgjalak?!

-Fenyegeted a főnöködet?-emelte fel a szemöldökét Tomura.

-Ha fenyegetném azt az öregannyával tenném... Egyelőre csak egy kérdést tettem fel neki.

-Azt hiszem a továbbiakban kerülöm a veled való és nem kötelező beszélgetéseket...

-Majd én bepótolom helyetted-karolt át Dabi.

-Ti ott!-mutatott ránk Tomura-Rebenjetek szét, de kurva gyorsan! Nincs boldogság! Az a gyengéknek való!

-Mert... Tényleg csak úgy repesek a boldogságtól-vigyorodtam el gúnyosan.

-Fiú lány érintkezés sincs! Jut eszembe... Bár...Igen...Változtatunk a terven.[Név]... Dabi... Figyeljetek. Küldetés. Kettőtöknek. A célpont Aizawa.Szóval lehet már az első küldetésednél elvérzel [Név]... Mindegy! Majd Dabi csak megvéd... Szóval... öljétek meg Aizawa-t. Most valamennyire megnyugodtam, hogy tudsz verekedni is, mert ha aktiválja a képességét, ami közismerten elveszi a tiédet, akkor sem lesztek meglőve. Megölitek azt az alváshiányos fazon-t, aztán eltűntetitek a testet...Igen. Eltűntetitek. Nem hagyjátok ott. Eltűntetitek.

-Muszáj?-nyavajogtam.

-Igen... Mert ha nem söpritek el, az új hős lebuktat titeket.

-Milyen új hős?

-Ja! Az az irritáló csaj, aki megtudja nézni az embereknek az elmúlt 3 napját?

-Az-sóhajtott Tomura-Szóval muszáj eltűntetni.Nem [Név]! Nem hagysz rajta semmi jelet, hogy te lettél volna.

-De várjunk csak...-gondolkodtam el egy pillanatra-Ha Aizawa nem látja az arcunkat, legalábbis halála előtt és után is, vagyis végig maszkban vagyunk és még a képességünket sem használjuk, akkor tulajdonképpen az a csaj is baszhatja a képességét.

-Mit is mondtál nekem kb másfél órája?-kócolta össze a hajamat Dabi újra... Ismét!Kezdd idegesíteni-Ne gondolkodj... Megárt a szépségednek.

-Csak nem akarjátok beismerni, hogy igazam van-kaptam el a fejem.

-Ignoráld Tomura a hisztis kiscsajt. Nem nyírhatod ki. Túl jó a képessége. Ignoráld. Menni fog.

-Most komolyan magába beszél?-fordultam Toga-hoz.

-Ja! Kicsit bekattant azt hiszem.

-Este!9-re ott vagytok! Fél 9-kor ugyanitt találkozunk! Ma Aizawa egy buliban fog gonosztevők után kutatni, ugyanis a tervünk szerint kapott egy fülest arról, hogy mi ma oda berontunk, mert ott lesz az egyik célpontunk. Szóval beépültök. Valószínűleg Aizawa is valami álcában lesz, így figyeljetek. Jó munkát. Ja! És még valami... Ha visszamertek úgy jönni, hogy nem sikerült elpicsázlak titeket.

-Várjunk csak! Te most elküldtél minket bulizni?

-Küldetésre.

-Ahham... Szóval bulizni. Nincs is ruhám! Elmehetek, majd vásárolni?!

-[Név]... Leszarom, mit csinálsz itt vagy majd ott, tőlem meg is dughatjátok egymást Dabi-val, ha a küldetést is teljesítitek.

-Ohh... Oksa.Akkor légyszi, mire visszaérünk a küldetésről csináltassátok meg az ajtómat.Toga! Gyere el velem vásárolni!

-Hát... Nem is tudom [Név]... A vásárlás gyengéknek való...

-Akkor máshogy fogalmazok. Lopok neked egy új ruhát a macskanyálas helyett rendben?

-Hm... Ez egy igazán jó ajánlat. Mit kéne cserébe csinálnom?

-Csak eljönni velem.Ohh Kurogiri... Khm... Eljössz velünk kávéért?

-Valahogy éreztem, hogy erre fogsz kilyukadni. De... A kávéért mindent. És ha szabad kérdeznem... Te ezt, hogy is tervezted?

-Tulajdonképpen... Te egy féreglyuk vagy ha jól látom , ugye?

-Igen.

-Ohh! Egyszerűbb nem is lehetne!A pláza elé viszel minket. Bemegyünk egy boltba, mint a normális emberek, az öltözőfülkébe, pedig beviszünk egy csomó ruhát, mintha csak próbálni mennék. Te odateleportálsz vagy, hogy mondjam az öltözőfülkébe, és kiviszel onnan minket.

-És mi lesz a kávémmal?

-Lopunk neked egy egész kávéfőzőt valamelyik kávézóból. Még úgy sem ittam azt a kapszulásat!

-És ezt, hogy tervezed?

-Hát... Hátul a konyhában felkapjuk a kávéfőzőt, meg pár csomag kapszulát, aztán jövünk is vissza.

-Mi ezt eddig miért nem így csináltuk?-gondolkodott el hangosan Toga.

-Én... Nem tudom... Miért nem jutott nekünk ez eddig eszünkbe?

-Be kell valljam... Hiába nem nézel ki annak, de egész okos vagy-kócolta össze a hajamat Dabi, megint.Én pedig rácsaptam a kezére.

-Hagyjad a hajamat!

-De már kezdem megszeretni, hogy piszkálhatom...-nevetett fel.

-Akkor szokj is le róla!Inkább induljunk.

✨✨✨

-Te... Nem gondolod, hogy kicsit feltűnő vagy ebben a ruhában?

-Ez hol feltűnő?!Full fekete!

-Értem én... Csak-pillantott a hátam mögé-Nem gondolod, hogy kicsit testretapadós?Hogy tudsz, majd benne mozogni?

-Hát...-húztam fel a szoknyát egészen a hasam aljáig-Van alattam rövid gatya.

-Már azt hittem villantasz...-sóhajtott Dabi csalódottan.

-A továbbiakban örülnék, ha megtartanád magadnak az ilyen gondolataidat.

-Rendben-kacsintott-Nem fogom. De... Nem gondolod, hogy így fázni fogsz?Értem én, hogy nyár van... De azért na...

-Khm... Örülök neki, hogy megkérdezted-kaptam elő egy műbőr kabátot,majd felvettem az egyszerű fekete egyberuhámra.

-Ahham... De így még ugyanúgy befog fagyni a segged.

-Nem érdekel-ráztam meg a fejem mosolyogva-Inkább azt mutasd meg, hogy te miben jösz.

-Ebben-mutatott végig magán. A szokásos ruhái.

-Na nem. Nem gondolod, hogy én kibaszom magam, te meg ott fogsz mellettem állni, mint egy küldetésre kiküldött gonosztevő?

-De hát... Tulajdonképpen az vagyok.

-Nem nem... Te egy egyszerű hétköznapi srác vagy, aki elment a húgával bulizni.

-És szerinted nem fognak kreténnek nézni, hogy a húgommal megyek buliba? Kettesben?

-Nem.

-De. Szóval a barátnőm leszel.

-Na nem mintha erről csak így dönthetnél...Mindegy is...A lényeg, hogy akár a bátyám vagy, akár a palim ebben nem jösz.

-Szóval mégiscsak szeretnél a barátnőm lenni?

-Kezdelek feladni...-trappoltam át a szobájába, majd udvariasságból megkérdeztem, hogy hol tartja a ruháit, mert természetesen követett,bár mielőtt válaszolni tudott volna kivágtam a szekrény ajtaját és turkálni kezdtem.

-Ha nem [Név] lennél már rácsaptam volna a kezedre. Remélem tudod.

-Ohh, ez tetszik!-kaptam elő egy random fekete kapucnis pulcsit, amin alul pont ugyanolyan ciánkék lángok voltak, mint amilyenek Dabi-é, meg egy fekete farmert-A pólód maradhat.

-Köszönöm szépen diktátorasszony,de engedelmével átcserélem egy feketére-dobta le a fehér pólóját. Tudom, hogy észrevette, hogy figyelem, de nem szólt semmi sem, hanem inkább levette a gatyáját is, majd egy szál alsó gatyába a szekrénye elé állt és előkapott egy fekete pólót-Mostmár felöltözhetek?

-Szerinted mire várok?

-Gondoltam még nézegetsz egy kicsit.

-Igazán figyelmes vagy, de láttam már kigyúrtabb felsőtestet is.

-De nálam jobban kinéző srácot nem igen-aggatta magára a nadrágját,viszont a fél alsója kilógott. Mintha az öcsémet látnám...

-Ne aggódj, szerényebbet sem sokat.Amúgy... Igazítsd már meg a gatyádat.

-Aztán hova igazítsam még?

-Mondjuk húzd fel...

-Ennél jobban nem lehet.

-Hogyne lehetne. Próbálkozz csak.

-Mondom, hogy nem megy?

-Mivan? Nem jön rá a seggedre?

-Ez is csak azért van, mert ilyen jó a bulám.

-Nem hiszem el!-álltam fel az ágyáról, ahova időközben leültem,majd elélépve beleakasztottam két ujjam az övtartójába és feljebb húztam rajta a nadrágot,majd begomboltam és a sliccet is felhúztam rajta.

-Jé! Rám jött!-vigyorodott el féloldalasan. Én egyszer úgy kicsinálom...

-Jé!-szólaltam meg gúnyosan-Rád jött. Ugye a többi már menni fog egyedül is?

Nem válaszolt.Az egyik kezét a fejemre téve, a másikkal, pedig a derekamat körbefonva közelebb húzott magához. Beleütköztem a mellkasába. Még levegőt is elfelejtettem venni.

-Tudod...Nem esne rosszul ha visszaölelnél-óvatosan ugyan, de átöleltem a hátát, mire a fejemet kezdte el simogatni-Tudod [Név]... Most csak ketten vagyunk... Nem kell tovább visszatartanod és mosolyogni. Először még engem is meggyőztél, viszont amikor azt hitted nem figyel senki ledobtad az álcát.

-Nem fogok sírni-ráztam meg a fejem mosolyogva-Már nem érdekel.

-Biztos?

-Biztos.

-Hát ha nem... Akkor nem-akart elengedni.

-Várj! Csak még egy kicsit...-nyomtam neki a fejem a fedetlen mellkasának.

-Csak azokat a lányokat ölelem meg félmeztelenül, akik sírnak.

-Akkor most kezdjek el sírni?-röhögtem el magam.

-A nevető lányokat, pedig csak megsiratom.

-Hát ha most elengedsz, azzal megfogsz.

-Épp ezért engedlek el.

-Szóval... Ha én most elkezdek sírni, akkor megint megölelsz?

-Nem, mert én sirattalak meg. Azokat,pedig csak kiröhögöm.

-Gonosz vagy-néztem fel rá összehúzva a szemöldököm.

-Köszönöm-vigyorodott el ő is, majd homlokon pöckölt, amitől odakaptam, így őt elengedve.

-Remélem a többi menni fog egyedül, mert, hogy én nem segítek abban is biztos vagyok!

-Igazából... Nem is tudom. Eléggé fáj a vállam azóta, hogy cipeltelek...

-Nehogy már azért is én legyek a hibás,hogy a válladra kellett, hogy kapj.

-Pedig te vagy az-bólogatott, próbálva engem meggyőzni.

-Hát...Így jártál. Jössz egy szál gatyában-rántottam vállat.

-Gonosz nőszemély.

-Köszönöm-nevettem el magam, majd hirtelen abbahagytam. Mintha valaki figyelne-Na induljunk ki lassan, mert már 20:28 van... Félre kinnt kéne lenni Tomura-nal...

-Hát... Egy szál gatyában nem megyek ki.

-Akkor öltözz fel.

-Nem tudok.

-Akkor jössz egy szál gatyában-vettem fel a cipőmet, majd kiléptem az ajtaján.

-[Név]...-a hang irányába fordulva Deku-t pillantottam meg-Hát te? Hogy-hogy Dabi szobájából jössz ki?

-[Név]! Várj már meg!-jött ki a szobából Touya is, miközben éppen egybe próbálta meg felvenni a pólóját és a pulcsiját, így a fél hasa még kinnt volt-Oh...Te is itt vagy?-fintorodott el Touya-Gyere menjünk-karolt át, majd elindult velem a bár felé.

-Várj! [Név]! Beszéljük meg!

-Nincs miről beszélgetnie veled törpe-nézett rá vissza Touya-Túllépett rajtad.

-Látom elég könnyen-nevetett fel, nekem pedig ökölbe szorult a kezem.Touya valószínűleg észrevette, mert egy kicsit rászorítva a vállamra síri csendben háttal bemutatott Deku-nak. Sóhajtva lejjebb hajolt hozzám, majd suttogni kezdett.

-Megverjem?

-Hülyét hülyére nem lehet...

-Ohh! [Név]! Dabi! Ideje volt!-nézett ránk Tomura-Fúj! Rebenjetek már szét! Megmondtam, hogy itt nincs fiú lány érintkezés!

-Ömm... Rendben.

-Nah szóval taknyosok! Mi a terv?

-Kibasztuk magunkat, hogy betudjunk épülni a tömegbe, ahol megkeressük Aizawa-t és valahogy kihívjuk.Ott meg kinyírjuk.

-A részletekre lettem volna kíváncsi... De mindegy is-legyintett rám-Sétálni fogtok,hogy még véletlenül se keltsetek feltűnést,viszont ha mindennel... Ismétlem mindennel végeztetek és megcsörgetitek Kurogiri-t, akkor elugrik értetek. Érthető?

-Azt hiszem igen.

-Látszat pénz-nyomott a kezünkbe nem is kevés összeget, majd újra felszólalt-Mehettek.

A kijárat felé vettük az irányt és kilépve a júliusi időben, pont megfelelőnek tűnt az időjárás a ruhámhoz.A nap már lemenőben volt, de még mindig világos van.

Dabi elindult egy irányba, így követni kezdtem őt, mire nevetve hátrafordult.

-Vicceltem, az ellenkező irányban van, csak megakartam nézni, hogy követsz-e.

-Nem vagy vicces-húztam össze a szemeimet.

-Jó na! Gyere-karolt át.

-Ne nyúlkálj hozzám!

-Hahó! Imidzs! A barátnőm vagy.

-Nem...-dobtam le a kezét a vállamról, miközben hunyorítva ránéztem-A húgod vagyok.

Az utunk további része csendben telt, majd egy jó 20 perc múlva megálltunk az épület előtt.

-Remélem tudod, hogy Tomura nem nekünk adta volna ki ezt a küldetést...Csak azért csinálta, hogy egy kicsit elfelejtsd azt a faszt.

-Sejtettem.

-Most amúgy tényleg a húgomat fogod eljátszani?

-Tényleg.

-Rendben. Hugi-fintorgott-Akkor, most a bátyád el megy keresni magának valami csajt estére.

-Egészségére a bátyámnak. A húga meg megy és a bárnál fog csövelni.

-Nem hiszem, hogy csak úgy, majd lógva hagyják a húgomat a srácok-léptünk be az épületben, ahol bömbölt a zene.

-Ha kell valami ott leszek!-mutattam a bárhoz-Na pá! -intettem, majd a pult felé vettem az irányt.A bárszéken egy fiú ült, de vele annyira nem törődtem, hanem beálltam mellé.

-Adhatok valamit?-mosolygott rám a pultos srác. De cuki gödröcskéi vannak.

-Egy Sweet Lady Jane-t légyszíves.

-Máris hozom. Egy pillanat-amint beleöntötte a hozzávalókat és jeget is rakott bele, összerázta, a szinte már széttetovált kezével. A haját azt ugyan nem tudom, hogy be van e festve vagy nem, viszont fehér. Oldalt felnyírva. 23-24 évesre tippelném.

Valljuk be! Nem nézett ki rosszul!

Mindegy is... Szóval... Kiöntötte egy koktélos pohárba, majd egy epret rakva a tetejére elém tolta.

-Mennyi lesz?

-Nem emlékszem az árára így ingyen-vigyorodott el, mire én is rá mosolyogtam.

-Köszi.

-Ugyan.Nincs mit.

-És? Egyedül jöttél?

-Nem-ráztam meg a fejem-A bátyjámmal-mutattam rá a tömegben, amint épp egy szőke ribivel enyelgett.Hamar talált valakit.

-Neked van barátod?

-Van. Vagyis csak volt. Azért is hozott el ide az a fasz-biccentettem Dabi felé, miközben belekortyoltam egyet az italomba.

-Szóval... Amíg ő a csajával elvan, ha jól látom, legalább is próbál, addig te itt állsz magányosan a pultnál várva a megmentődre?

-Dehogy a csaja-legyintettem-Szerintem most látja életében először.

-Nem szarozik-nevetett fel-Te is ismerkedni jöttél?

-Nem teljesen. Úgy terveztem valahogy, majd csak túlélem az estét.

-Jó program-bólintott-Ohh nézdd ott azokat a fiúkat.Nagyon feléd nézegetnek. Talán mégsem maradsz magányos-mosolyodott el még jobban.

Au... Lehet csak le akar passzolni... Na mindegy.

-Úgy gondolod?

-Végülis. Pasiból vagyok. Észreveszem az ilyet. Ohh! Az egyik ide is jön. Sok szerencsét.

-Mi?

-Szia-mosolygott rám egy szőke, feltehetőleg 19,azaz velem egykorú eléggé magas srác. Oh...Te jó ég...

Ha tudom, hogy itt ennyi helyes pali van, többet járok ide!

-Hali-mosolyodtam el. Most, hogy így jobban belegondolok semmi kedvem sincs az emberekhez. A pali dumálni kezdett, legalábbis gondolom, ugyanis a szája folyamatosan mozgott. Semmit sem értettem belőle, a zene bömbőlt. Így abban reménykedve, hogy nem kérdést tett fel csak vigyorogtam rá, néha, pedig bólintottam egyet. Amikor is meghallottam egy foszlányt a regéjéből.

-Nem megyünk valami csendbesebb helyre?-karolt át, miközben vezetni kezdett-Gondolom nem sok mindent értesz abból, amit mondok.De legalább te egész profin csinálod.

-Köszönöm-nevettem el magam.

-Egy pillanatra elkérhetem?-állt meg előttünk Dabi.

-Ki ez?-hajolt hozzám közelebb, hogy suttogni tudjon.

-Ohh... Ő a bátyám-mosolyodtam el zavartan, miközben próbáltam csupán egy pillantással megölni Touya-t. A fiú egy kicsit hezitált, viszont utána elengedett. Touya, pedig megfogva a kezemet elhúzott onnan.

-Ki ez?

-Nem tök mindegy az neked? És te hol hagytad a szőke ribid?

-Lekoptattam.Kezdett idegesíteni.

-Na nem mintha érdekelne...

-És? Neked mivan a pultos paliddal?

-Jófej-bólogattam.

-Láttam vele is jól elvoltál.

-Ja. Kaptam ingyen piát is.

-Szivatsz?!

-Mondom én.

-Nem szép dolog piáért mutogatni magad...

-Nem mutogattam!

-Ahha... Jó...Láttál valaki gyanúsat?

-Hát...Nem nagyon. Egyedül akit láttam, az a pultos srác, a mostani szőke, meg aki ott gubbaszt a bárnál. Várj csak... Aizawa nem egy bulizós fajta...Eléggé csendes is. El van egy magában. Pont, mint az a srác. Várj meg kinnt...

-Most komolyan te ennyiből gyanút fogtál? És ha nem is ő az, csak egy antiszociális?

-Akkor beszívtam-rántottam vállat-Na! Menj ki!

-Mi? Merre ki?

-Menj ki a hátsó ajtón-indultam,meg a pult felé,de Touya elkapta a kezem.

-Várj! Meg leszel?

-Valahogy, biztosan-rántottam vállat, mire megához húzott és egy puszit nyomott a fejem búbjára.

-Ügyesen.

-Ömm...R-rendben...-kezdtem el zavartan lépkedni a pult felé, miközben hallottam, hogy Dabi elröhögte magát,így egy pillanatra visszafordultam-Lerúgjalak?!

-Örömet tennél vele-hajolt meg, majd a hátsó ajtó felé vette az irányt.

-Hé!-kapott el a szőke srác-Minden rendben?

-Igen. Vagyis nem... Nem teljesen. Figyelj... Most mennem kell.

-De...

-Helyes vagy meg minden, de el kell intéznem egy-két dolgot-a névtelen hősöm keserűen elmosolyodott, majd megértően bólintva egyet eltűnt a tömegben, így zavartalanul odatudtam menni a pultnál ülő sráchoz.

-Elnézést-kocogtattam meg a vállát-Maga nem Eraserhead az egyik hős és tanár a U.A-ban?

-Dehogy kölök. Szerintem összekeversz valakivel.

-Figyeljen. Jól színészkedik, de a képességemmel leszűröm, hogy mikor füllent valaki és mikor nem-hopp...kapásból egy. Még hozzá a sajátom. Akkor most van ilyen képességem vagy nincs?!

-Megfogtál.

-Csinálhatok magával egy képet?

-Nem vagyok az a nagy fotózkodós típus...

-ITT VAN AIZA-!

-Csinálok veled egy rohadt képet-fogta be a számat, mire elmosolyodtam-Csak ne itt a tömegben...

-Menjünk ki a hátsó kijáraton.

-Az nem illegális?

-Dehogy,csak kevesen ismerik és nem merik használni-legyintettem,majd elindulva az ajtó felé, időnként hátranéztem Aizawa-ra, nehogy elkallódjon vagy épp lelépjen. Nála sosem lehet tudni... Amint kiléptünk a nyári, hűvös estébe használni kezdtem rajta a képességem.

Szinte nem hittem el. Ilyen tuti, hogy nincs... Nem lehet ilyen! Nem lehet ennyire... Ennyire... Hogy is mondjam... Egyszerű!

Ki fél attól, hogy mozgásképtelenné válik, lefagy és semmit sem tud csinálni? De tényleg ki? Hát drága Aizawa...Ohh...Te jó ég.

-Most mivan?-lepődött meg Dabi, meglátva a mozdulatlan "hőst".

-Ez a nagy félelme... Szóval siess öld meg, aztán porlaszd el a lángjaiddal, mert a képességem most nincs toppon.

-Igenis diktátorasszony-intézte el, kevesebb, mint fél perc alatt, majd rámpillantott a szeme sarkából.

-Hát...Ez nem volt nagy cucc...

-Eléggé gyenge volt-röhögte el magát.

-Ennyit arról, hogy elvérzek az első küldetésemen...

-Nem megyünk vissza?

-Nem akarok-ráztam meg a fejem.

-Miért nem?-lepődött meg

-Nem így akarok... Ott azt hiszik a húgid vagyok-nevettem el magam zavartan.

-Szóval te azt szeretnéd ha nem a húgomként tekintsenek rád?

-Igen.

-Hanem máshogy?

-Igen.

-Azaz menjünk át azért másik helyre, hogy eljátszhasd a barátnőm?

-Nem akarom eljátszani!-háborodtam fel.

-Akkor... Most... Nem teljesen értelek-rázta meg a fejét.

-Nem eljátszani akarom...-suttogtam,majd hirtelen felindulásból ráordítottam-Nem csak eljátszani akarom!-ahha...Hogyha ez ilyen könnyen menne.

-Hé![Név]?Akkor visszamenjünk?

-Csak akkor, ha nem unod a bátyám szerepét-vonogattam a vállamat.

-Senki sem mondta, hogy nem siscon az a báty-mosolyodott el, mire én elröhögtem magam, majd realizálva a helyzetet abbahagytam.

-Várj mi?

-Jól hallottad-bólogatott, mintha csak meggyőzni akart volna, ami tulajdonképpen igaz is. Csak ne nézne ilyen kiskutya szemekkel.Hogy ez a nézés hány dologra vett rá annak idején...

-Miért tűntél el?-váltottam témát hirtelen.

-Mert le kellett lépnem-mosolyodott el szomorúan.

-Miért nem szóltál?

-Mert velem jöttél volna.

-És az miért baj?!

-Mert otthon kellett volna maradnod és játszani a jó kislányt, miközben betöröd a leendő palid fejét.

-De az csak nálad volt így-dőltem neki az épület falának, miközben sértődötten keresztbe tettem a kezem.

-Kérdezhetek valamit?-szólalt meg, pár, hosszú, kínos másodperc után.

-Persze-bólintottam,miközben ő neki támasztva a hátát a falnak lecsúszott, így leült a földre, én pedig követtem a példáját.

-Honnan tudtad, hogy én vagyok az?Te is nagyon jól tudod, hogy ha használod rajtam a képességed, akkor nem ez apám és a családom a legnagyobb gyengém.

-Tudom.

-Akkor meg honnan?

-Hogy felejthetnélek el?Bárhol felismernélek! Az első barátom voltál... Nem mellesleg úgy is...Az első-pillantottam rá a szemem sarkából.

-Tudom.

-Csak...Azt nem értem, hogy miért léptél csak úgy le 3 éve... Tudtam volna segíteni ebben biztos vagyok. Ha megszakadok is, de segítettem volna, ahogy csak tudok, te pedig még elmondani sem mondtad el, hogy miért...Most meg valami hülye álneved van és a helyes arcoddal sem tudom, hogy mit csináltál.

-Miért? Mostmár nem vagyok az?-illetődött meg.

-Nem-nevettem el magam-Így is jól nézel ki...Hogy rohadnál meg-pillantottam rá, miközben ő is elröhögte magát-Amm... Anyádék azt hiszik halott vagy.

-Jól teszik.

-Semmit sem változtál-sóhajtottam-Kérdezhetek én is valamit?

-Nyugodtan.

-Ha tudtad, hogy tudom, hogy te vagy az, miért viselkedtél velem úgy, mint egy idegennel?

-Szerinted az idegeneknek random odaszólok, hogy találkozzunk ez után a szobámban?

-Akár-rántottam vállat-Belőled bármit kinézek.

-Ez azt hiszem fájt...-tette a kezét a szívére-Viccet félretéve...Nem volt olyan nap, amikor ne gondoltam volna át, hogy mit kellett volna másképp tennem.Főleg, azért, hogy ne kerülj ide. De...Brokkoli idehozott. Neked ott volt vagy van a fasz tudja az a hülye törpe. Ha őt szereted, azzal nem tudok mit kezdeni... Gondoltam mindenki jobban jár, hogy ha nem is tudják, hogy ismerjük egymást. De te, mint mindig vetted a lapot és úgy beszéltél velem, mintha az alatt a 2 hét alatt, olyan nagyon jól megismertél volna. A lényeg, hogy falaztál nekem. Akárcsak régen. Viszont az már elmúlt. Te összejöttél azzal a hülye törpével,amiért,félre ne érts, nem hibáztatlak, mert én léptem le... Viszont...Kicsit rosszul esett, mikor betoppantál vele az oldaladon.

-Hidd el... Már megbántam.

-Figyelj [Név]... Beszéld meg vele. Mindenkinek úgy lesz a legjobb. Te boldog vagy. Ő is az.

-Nem érdekel-ráztam meg a fejem-Amúgy is! Mikor lettél te ilyen nagy "helyezzükelőtérbemásokboldogságát" típus?!

-Amióta rólad beszélünk.Hallgass a bátyádra-kócolta össze a hajamat a fejem tetején.

-Akkor megmondanám a bátyjámnak, hogy a húga egyáltalán nem lenne boldog abban a kapcsolatnak csúfolt borzalomban.Jah!És üzenem, még mindig a bátyjámnak, hogy a húga azt hitte, hogy lezárta a brocon időszakát, viszont most kiderült, hogy mégsem, szóval szedje ki a siszone-ból.

-A bátyjád,pedig azt reagálja, hogy ez nem lehetséges-nézett rám, mire én felkeltem a betonról.

-Állj fel onnan, mert már hideg-szólaltam fel, a szemöldökömet ráncolva.

-Ha ülve maradok könnyebben letudtál volna kapni.

-Honnan?!

-[Név]... Ismerlek. Kiskorunk óta barátok voltunk-nevette el magát, miközben én átkulcsoltam a kezeimet a nyaka körül-Épp ezért húzom azzal a húgom agyát, hogy úgy sem meri megtenni-vigyorodott el kihívóan.

-Akkor... Üzenem a bátyámnak, hogy ha ő nem lép, akkor a húga fog-hajoltam egyre közelebb lábujjhegyre állva.

-Még mindig erőszakos vagy-mosolyodott el, majd egyik kezével a derekamat ölelte át, a másikat, az állam alá rakta, amivel feljebb emelte kicsit a fejemet.

Sokáig csak a vakítóan ciánkék íriszei és a szája között cikázott a tekintetem, amikor is elröhögte magát.

-Na mi lesz?

-Ajj! Kussolj már el!-hajoltam rá az ajkaira hirtelen.Először kicsit meglepődött, de utána szinte egyből elmosolyodva viszonozta a csókomat.

Rég éreztem már ezt a meleget és a pillangókat a nyomromban. Azt hittem rég meghaltak a gyomorsavban a sok savanyú gumicukortól, de... Most feléledtek. A szárnyukat csapkodva kiakartak jutni onnan, hiába nem volt erre esélyük. Szinte semmi. Mondjuk... Arra mennyi volt, hogy újra találkozzak a gyerekkkori és egyben legjobb barátommal, aki a betörött fejű osztálytársam és életem első szerelme? Semennyi. És ha ez még mind meg is történik, ki gondolta volna, hogy itt fog tartani a karjaiban, nyáron, az éjszaka kellős közepén egy szórakozóhely illegális "hátsó kijáratánál"?

-Touya...

-Hm?-emelte felém tekintetét.

-Hiányoztál Colos-öleltem meg.

-Te is nekem Tökmag-nevette el magát, miközben a hajamat kezdte el piszkálni.

-Hagyd már a hajamat!

-Nem akarom...-támasztotta meg a fejét az államon.

-Igazából még mindig nem hiszem el...

-Mit?

-Hogy itt vagy... Tudod... Egyik napról a másikra csakúgy eltűntél.Anyádék, pedig rajtam kerestek,mert ők szentül megvoltak győződve arról, hogy tudom merre vagy és utánad akarok szökni. Be lettem zárva a szobámba.Még az ablakot is csak akkor nyithattam ki, ha valaki ott volt velem! A suliba kocsival vittek-hoztak! Ha valami iskolai rendezvény volt, előtte megbeszélték a tanáraimmal, hogy mikor és hol lesz.Nem mászkálhattam egyedül, mert kinézték belőlem, hogy mostmár vagyok olyan kattant, hogy én is lelépek-nevettem fel-Aztán megtanultam, hogy hogyan lehet kimászni az ablakomon. Sokszor kerestelek. Szinte minden éjszaka...De egyszer sem találtalak meg.Volt egy fiú... Akit nagyon sokszor láttam a sötét városban.Először csak egymásra mosolyogtunk, majd köszönni is elkezdtünk egymásnak.Egyszer futólag megkérdezte, hogy miért kóborlok minden éjszaka a városban, én pedig válaszoltam neki, hogy keresek valakit.Ez volt Deku.Így visszagondolva tényleg nem tűnhettem épp elméjűnek...Ki az aki fél éve keres valakit, akiről azt sem tudja, hogy él e vagy hal? Hiába nem kérdeztem, meg, hogy ő mit is csinál,van egy olyan érzésem, hogy úgy sem válaszolt volna. Fél... Fél éven át minden este egyedül barangoltam utánad, hátha valamilyen csoda folytán mégiscsak megtalállak. Egyik este, amikor bekanyarodtam egy zsákutcába Deku állt nekem háttal. Előtte, pedig egy vérben ázó valahava volt ember hevert.Őszinte leszek. Nem pánikoltam be. Valahol nem érdekelt. Sokszor láttam már ilyesmit-mosolyodtam el, Touya, pedig a csuklómhoz nyúlva felhúzta a bőrkabátom és az egyberuhám hosszúujjuját is-Már nem annyira látszik-ráztam meg a fejemet.

-Normális vagy!?-kezdett el üvölteni.

-Ne aggódj. Semmi komoly.

-Anyád tud róla?!

-Hogyne tudna!-nevettem el magam-Egyszer lebuktam,még két éve talán.Bevitt a pszichiátriára.Viszont volt egy ismerősöm, akivel előtte való nap, éjszaka összetudtam futni. Gyógyítás a képessége, így mikorra anyám bevitt az orvosokhoz már nyoma sem volt. Megpróbáltam természetesen viselkedni, amikor pedig kérdezték, hogy tulajdonképpen minek vitt be, bekamuztam, hogy összevesztünk és tudta, hogy mindig is a pszichiátriák voltak a nagy félelmeim...Szóval hazaengedtek.

-De...Miért csináltad?!

-Jó kérdés. Nem tudom-vontam vállat.

-Nem fontos... A lényeg az, hogy miután anyád rájött utána ugye nem csináltad?

-Dehogynem!Egyszer vitt el rohammentő is-húztam ki magam büszkén.

-Azt ne mondd, hogy te erre büszke vagy...

-Miért ne lennék? Miattad csináltam. Azokra a dolgokra, amihez pedig közöd van, mindig büszke vagyok.

-Tudod...[Név]...Először azt hittem, hogy semmit sem változtál... Viszont, most rád sem ismerek. Nem az vagy akinek megismertelek.

-Tudom-bólintottam, ismét elvigyorodva-De...Ez már a múlt... Utána valahogy egyre többet találkoztam Deku-val, majd... Összejöttem vele. Szerettem... Ebben biztos vagyok, csak nem annyira, mint téged... Miután anyáméknak bemutattam, mint barátomat, az eltűnésed után másfél évvel, elkezdtek megenyhülni. Gondolták túlléptem rajtad, így egyre többször engedtek el ide-oda.Tudtam arról, hogy Deku egy gonosztevő... De nem érdekelt. Néha sokkal kedvesebb volt velem, mint a többi ember. Amiket kapott küldetéseket velem együtt csinálta meg éjszaka. Általában akkor találkoztunk, így miután elvégeztük a dolgokat, kerestük azt az eltűnt személyt.Aztán... 2 héttel ezelőtt leléptem vele, hátha így nagyobb eséllyel megtalállak.Végülis sikerült. Lövésem sem volt róla, hogy egyáltalán ott vagy-e...Csak eljöttem.

-[Név]... Ne legyél hülye! Miért nem mondtál le rólam annak idején?!

-Mert nem akartam!-kezdtem el mostmár én is kiabálni-Szinte mindig ott voltál nekem! Az életem legfontosabb pontjain! Te voltál az egyetlen, akiben annyira megbíztam, hogy minden kis faszságom elmondtam! Hogy kérhetsz olyat, hogy felejtselek el?! Felejtsem el az eddigi életem és kezdjek egy újat , itt és most?! Rendben van! Ez is azzal indult mint az előző, amióta az eszemet tudom ismerlek! Nem lehet egyik napról a másikra lemondani rólad! És nem is fogok!-gesztikuláltam, amikor a fiú elém lépve szorosan átölelt-Én szeretlek! Nem érdekel mit mondasz! Ha szeretsz ha nem-!

-Szeretlek [Név]...

-Ne szakítsd félbe a kiakadásom! Várj... Mi?

-Én is szeretlek te hülye-nevette el magát.

-N-nem vagyok hülye! Te vagy a hülye!

-Hé!

-Amúgy is... Most mi lesz?

-Ezt hogy érted? Hogy velünk mi lesz?

-Nem... Arra értettem, hogy visszamehetek-e leinni magam, ahol a bátyám visz haza vagy átmegyünk máshová.

-Ahol?

-Ahol mi?

-Ahol nem a bátyád van?

-Igen-bólintottam.

-Akkor ki?

-Akit összeszedtem az utcáról idefele jövet.

-Inkább itt maradunk... A báty szerepe még mindig jobb. Senkit sem fog zavarni a vérfertőző kapcsolatunk.

-De nem akarok itt maradni-sóhajtottam.

-Akkor menjünk máshova. De oda a barátoddal mész.

-Mint csak egy baráttal?

-Nem. Mint a baráttal.

-Romantikusabban is utalhattál volna rá. Mondjuk csoki,tűzijáték meg ilyenek. Tudod.

-Az nem az én asztalom-fintorgott.

-Tudom.Ezért sem jön rám a hányinger, amikor rád nézek.

-És... Mi a válaszod?

-Mire?

-Csak ki kell mondanom ugye?

-Még szép.Hiába értem meg félszavakból, hogy mit akarsz kinyögni, mostanában sajna nem nagyon működik ez a képességem-a fiú sóhajtott egyet. MIÉRT SÓHAJTOZIK EGYFOLYTÁBAN MINDENKI?!

-Leszel újra a barátnőm Tökmag?

-Hát nem is tudom-estem gondolkozóba, mire Touya hitetlenkedve elmosolyodott és megrázta a fejét-Ha még egyszer így lelépsz, ismét megkereslek, de csak is azért, hogy állba rúghassalak.

-Megígérem.

-Mit?

-Hogy soha többet nem lépek le. Mondjuk... Előled ha akarnék sem tudnék... Még itt is megtaláltál!

-Pff...Persze, hogy. Megvannak a forrásaim, azért tudtam, hogy itt vagy.

-Az előbb még nem azt mondtad, hogy nem is tudtad, hogy itt vagyo-

-Nem.

-Igazad van.Én emlékszem rosszul.

-Pontosan-mosolyodtam el. A francokat mosolyodtam el! Eddig is vigyorogtam, mint a tejbetök!-Na... Sétáljunk át máshova, többé nem vagy a bátyám. Kitagadtunk-nyújtottam a kezem,amit azt követőleg, hogy megfogta húzni kezdtem.

-[Név]... Én nem akarom lerombolni a kedvedet... De te véletlenül nem eltűnt személyként vagy nyilvántartva?-lassan hátrafordultam, majd belevertem a fejem a legközelebb lévő dologkba. Pontosabban Touya mellkasába.

-Sírni fogok...-a fiú sóhajtott egyet.Már megint sóhajtozik! Összekócolta a hajam, majd kicsit hátrébb tolva a vállamnál fogva, felszólalt.

-Bemegyek az éjjel-nappaliba és veszek neked valami alkoholt. De nem sokat.

-De... Mindig azt mondtad, hogy inkább akkor igyak többet amikor veled vagyok, amikor, pedig nélküled, akkor semmit.

-Akkor veszek 1l vodkát... Többet nem kapsz.

-Szeretlek.

-Remélem nem csak a pia miatt...

-Inkább szedd a lábad!-terelgettem az útba eső kisbolt felé. Én megálltam a fal mellett az árnyékos részen, amíg ő beugrott.

-Tessék-nyomta a kezembe, én pedig kibontva azt rendesen meghúztam.

-Köszönöm. Kérsz?

-Nem-rázta meg a fejét.

-Nah!Csak egy kicsit-lengettem meg a szeme előtt.

-Nekem még haza kéne vinnem téged valahogy.

-És? Ha a felét megiszod, akkor nem én leszek saturészeg, hanem mindketten félig. Gondolj csak bele. Ha iszol belőle azt nem én iszom meg, így kevesebb alkohol lesz a szervezetemben, így talán még járni is fogok tudni.

-Add ide-forgatta meg a szemeit,majd egy igen csak nőies kortyot ivott belől.

-Ennyi?Hát...Nem sokat járultál hozzá ahhoz, hogy tudjam a világom,miután ez az üveg kiürül...

-Ahhoz viszont igen, hogy ha "nem tudod a világod", akkor legyen egy herceg aki hazavisz.

-Jól van akkor...-ittam bele újra. Ezt eljátszottam még párszor, amikor és meg kell, hogy mondjam, egy idő után már egész jól éreztem magam.

-Ugye most nem fogsz énekelgetni.

-Nem... Itt nincs mikrofon...

-Hála az égnek... Félre ne érts, nincs rossz hangod, viszont, ha te részegen énekelgetsz, akkor annak mindig sírás a vége, mert a depis szarjaidat bömböltetted már annak idején is...

-Te vagy a szar...

-Köszi.

-Kuss már neked!

-Adj még egy kortyot-nyújtotta a kezét, mire elvigyorodtam.

-Elfogyott.

-Ne bassz fel, hogy ennyj idő alatt azt bevágtad és még a két lábadon állsz?

-Szerintem is meleg van-bólogattam,miközben lekaptam magamról a bőrkabátot.

-[Név]... Vedd vissza, mert megfogsz fázni.

-Dehogy fogok! Fűt a vérem!

-Na az biztos...-vette le a farmerkabátját, majd azt a kezembe nyomva a pulcsiját is levedlette.

-Vedd fel-adta oda, miközben a kabátot kivéve a kezemből újra magára öltötte.

-A kék lángos pulcsi!-ámultam el-Megkapom?!

-Meg.

-Örökre?!

-Mondhatom azt, hogy igen, mert erre holnap már úgy sem emlékszel-nevette el magát.

-Ezentúl ezt le sem veszem-kaptam fel magamra-És mit csináljak a kabátommal?

-Add ide-sóhajtott, majd megfogva az egyik kezem vezetgetni kezdett.

-Ha nem csinálták meg az ajtóm aludhatok nálad?

-És ha megcsinálták?

-Akkor te alszol nálam.

-Na remek.

-Emlékszel amikor kicsik voltunk és délután olyan sokat aludtunk, hogy még hajnali 2-kor sem lehetett minket lelőni?

-Nem is volt ilyen.

-De volt-ráncoltam a homlokom.

-Ja! Amikor bekamuztad oviban, hogy jönnek érted ebéd után, csakhogy ne kelljen délután aludnod és tényleg jött érted anyud?

-Igen. Arról beszélek-bólogattam-Utána pedig mégis csak beauludtunk a kanapénkon.

-Tudom. Mostmár emlékszem-mosolyodott el-Milyen jó volt amikor még kicsik voltunk... Ha lekaptalak nem csináltál belőle olyan nagy ügyet, mint amikor tudatosult benned, hogy mit is jelent 12 évesen.

-Ohh! Itt vagyunk!-álltam meg az épület előtt,majd elnevettem magam-Szédülök egy kicsit.

-Nem csodálom-kezdett el behúzni az épületbe, majd egyből a bár felé vette velem együtt az irányt.

-Ohh... Dabi! És... Egy részeg [Név]... Miért nem csörgettetek meg? Elugrottam volna értetek.

-Addig is józanodott-legyintett rám Touya,én pedig kiszúrtam a brokkolit az egyik bárszéken.

-Deku! Nézdd! Megtaláltam akit 3 éve keresek!-emeltem fel az összekulcsolt kezem Touya-val.

-Örülök neki...

-Ugye? Én is tök feldobódtam!-vigyorogtam, majd egy hirtelen hangulatváltozás miatt le is görbült a szám széle -Hé... Sajnálom.

-Mit? Szerintem semmit sem kell sajnálni. Ennek így kellett történnie. Ha nem keresed a hercegedet, akkor mi sem találkozunk.Neked a kezdetektől fogva az volt a célod, hogy megtaláld.Most, pedig megtaláltad.Igazából... Sejtettem valamit, de mind a ketten, mintha titkoltátok volna, ezért sem kérdeztem rá...Én nem éppen repesek az örömtől, viszont te boldog vagy és ez a lényeg.

-Te... Nem is vagy akkora fasz-futottam oda hozzá könnybe lábadt szemekkel, majd megöleltem.

-Nah jó... Lefektetem-dobott fel a vállára Touya, miközben a szobája felé vette az irányt.

-Hé Touya!Touya!Nézdd! Meg van csinálva az ajtóm!-mutogattam a szobám felé, ám a fiú tovább vitt, majd benyitva a szobájába, lerakva az ágyába levette rólam a cipőmet. Felpattantam az ágyról és visszaakartam futni a bárig-Mégegyszer!

-Nincs mégegyszer-kapott el az ajtóban a derekamnál fogva, majd bezárva az ajtót velem együtt bedőlt az ágyba.

-Elmek' fürdeni.

-Remélem összeesel a fürdőben-szedte le rólam a kezét én pedig szédelegve ugyan, de felálltam. Az ajtó felé vettem az irányt, de mielőtt nyúlhattam volna a kilincsért forogni kezdett velem a világ, így inkább leültem a földre. Nah jó... Lehet, hogy seggre estem, csak ez így szebben hangzott... -Tudtam, hogy még a fűrdőig sem jutsz el-kelt fel sóhajtva,majd felkapva hercegnő pózba a zuhanyzó felé kezdett el vinni-Addig fürödj le... Hozok neked törölközőt,meg valami ruhát.

-Nem ke' ruha. Itt a pulcsid. Az jó lesz.

-Dehogy lesz!

-Dehogynem. Nekem az ke'.

-Hozok neked egyet a pólóim közül-sóhajtott.

-K-bólintottam,majd ledobálva a ruháim beálltam a zuhany alá.

-Hagyd abba a K-zást...

-Mer' ha nem?

-Nah jó... Mindjárt jövök.

Egy idő után kopogtak valahol. Valahol.... Az ajtón? Ki az? Hol vagyok?

-Hagyd már abba az énekelgetést [Név]! Hajnali 3 kibaszott óra van! Beszartam, hogy valami szirén szállta meg az álmaimat!

-Ohh... Tomura Drágám?

-Mi?!Mindegy...Igen! Egy aludni akaró Tomura! Szóval kuss!

-De most jön a kedvenc részem!

-Leszarom!

-Hát ne szard le!

-Ne bassz fel, hogy elkezdtél sírni...

-Nem is sírok!

-Akkor te ezt minek nevezed? Szipogásnak? Bömbölésnek?

-De én nem is!

-Tomura...-hallottam meg Touya hangját, a képzeletemben, pedig biccentett egyet a fejével,valami olyasmi szöveggel, hogy majd én elintézem. Én meg a képzelgéseim... -Menekülj, amíg bírsz...

-Hé!-kaptam fel a fejemet.El is felejtettem, hogy a valóságban mekkora egy tahó.

-Szeretlek Dabi...

-Mivan?!-zártam el a vizet, hátha csak félre hallottam.

-Ne most buzulj... Nem, nem ölellek vissza. Húzz aludni.

-Ha tudnék mennék...

-Tudni fogsz. Na. Sicc.

-Megcsókólnám a két kezed-szólalt meg újra Tomura a rekedtes hangján.

-Majd legközelebb.Tessék-nyújtotta be a kezét a törölközövel és a pólójával a résnyire kinyitott ajtón Touya.

-Mintha még nem fürödtél volna velem életed során egyszer sem-forgattam meg a szemeim,majd elvéve a cuccokat törölközni kezdtem.

-Kijózanodtál a zuhanytól vagy mi?

-Nem.A Bl story alapoktól.

-Mivan?

-Ezt egy olyan halandó, mint te, nem értheted-kaptam magamra a pólóját, majd kinyitva az ajtót, majdnem átestem Touya-n, mert eddig az ajtónak támaszkodva ült-Vajon,most ha belédrúgok elhiszed, hogy véletlen volt?

-És miért is tennél ilyet?

-A 3 év alatt felgyülemlett dühömből kifolyólag. Még mindig azon csodálkozom, hogy amikor megláttalak, nem estem neked, azzal a szándékkal, hogy megfojtsalak.

-Elfogadom az indoklásod. Elhiszem, hogy véletlen volt.

-Nem rúglak meg-sóhajtottam-Hülyét felesleges.

-De a te hülyéd.

-Az én hülyém-bólintottam elmosolyodva, miközben a még mindig földön fekvő fiúra pillantottam-Kicsi a rakás!-ugrottam rá, mire Touya köhögve röhögni kezdett.

-Nah! Szállj le rólam!

-Dehogy szállok-fontam át nyakát karjaimmal, miközben felült.

-Nem foglak megint becipelni...

-Akkor itt maradunk-rántottam vállat.

-Akkor itt maradunk-egyezett bele, a két karjával, pedig megtámaszkodott hátul.

-Majd ha meguntad és már fázik a segged a padlón, akkor légyszi vigyél be, én addig alszom egyet-hajtottam rá a fejem a vállára.

-Miért vagy te ilyen makacs?-csettintett a nyelvével.

-Kérdezd meg anyámat.

-Normális vagy?! Álljak oda anyád elé, miközben félig miattam léptél le 2 hete?

-Akár. Nem olyan nagy ügy.

-Jó, de jösz velem.

-Nem muszáj semmit sem megkérdezned tőle!-tiltakoztam felkapva a fejemet.

-Egyből gondoltam... Mostmár mehetek aludni?

-Persze.

-Le is szállnál rólam?

-Persze, hogy nem.

-Ajj![Név]!

-Jó éjt-hajtottam rá ismét a vállára.

-Megjegyeztem...-kelt fel a földről, én, pedig a nyakába kapaszkodva kényszerítettem,hogy cipeljen, így a combom alá becsúsztatva a kezeit megtartott, majd a szobája felé indult meg.

Egy kicsit berúgva az ajtaját benyitott a szobába, majd vissza is csukta azt.Az ágya felé lépkedett, majd csak egyszerűen beledőlt. Teljesen rám nehezkedve.

-Nehéz vagy!-nyafogtam, miközben próbáltam levegőt kapni, de ez szinte teljesen lehetetlennek tűnt a súlya nyomása alatt.

-Nem érdekel. Te is.

-Nem is vagyok nehéz! Én is elbírom magamat!

-Jól van Tökmag-támaszkodott meg felettem, mire fintorogva ránéztem.

-Colos.

-Ne vágj ilyen fejet-nevette el magát.

-Miért ne?

-Elcsúnyítod az arcod.

-Ennél jobban? Elég nehéz.

-Kezdődik-sóhajtott,majd egy idő után megunva a szövegelésem ajkaimra tapadt.A karjaim nyakába vezettem, miközben ő felém térdelt. A csókunkat apró szájharapdálásokkal tarkította, így mikor az egyiknél jobban felszisszentem elmélyítette a azt.A hajával kezdtem el játszani és húzogatni azt, amire jól esően morgott egyet.

Most érzem csak igazán, hogy mennyire is hiányzott a hülye feje, az a 3 év, pedig szinte maga volt a pokol. Minden egyes érintése, minden egyes ölelése, nyakra puszija, apró kis gesztusai, a gödröcskéi,a haja, az illata, a ciánkék szemei, az a cuki, kisfiús mosolya. Mindene. Ő maga. Semmire sem cserélném el. Ha ő itt van nekem mindig megnyugszom.

Emlékszem,mindig csak akkor hagytam abba a sírást, ha ő vigasztalt meg, így sokszor jött át hozzánk, csak azért, jogy megvígasztalhasson. Amikor nagyobbak lettünk, mindig csak odabökött valami olyasmit, hogy erre járt vagy épp útban volt,eltévesztette a házszámot. Igen. Ilyen is volt és visszagondolva is mindig elmosolyodok. Ekkora idiótát. Mindig azt mondta, hogy nem tesz semmit, pedig nekem nagyon is sokat jelentett, hogy ott volt nekem, amikor szükségem volt rá.

Sosem voltunk jó gyerekek és a legtöbb emlékünk ezekből adódnak.16 évesen kimászva az ablakon buliba menni kamu személyivel,13 évesen bemászni hátul a suli falán. Igen szerettünk mászkálni... Sőt,12 évesen amikor összevesztünk és belevertem a fejét a padba,úgy,hogy az betörött. Egy életre megjegyeztük. Én, azért, mert az volt az első, hogy nyilvánosan lekapott az osztály előtt, mikor jött érte az anyukája "búcsúzás" képpen. Ő, pedig azért, mert a hege még a mai napig látszik, ha rövidebb a haja. Hát... Mint már mondtam... Így járt.

Touya mindig is az a rossz fiú volt, a kemény és törhetetlen külsejével. Legalább is a többiek előtt tényleg így nézett ki, viszont amikor ketten voltunk valahogy megváltozott. Szeretném azt hinni, hogy azért, mert én ülök vele szembe, de ez sosem volt biztos.

Amikor pedig ott hagyott...Dühös voltam. Nagyon. De nem csak magamra. Rá is. Mindent megbeszéltünk... Legalább is én mindent elmondtam neki... Ezért sem értem, hogy ő miért nem?! Nem bízott bennem? Lehet... De így visszagondolva már felesleges ezen rágódni. Most itt van. Azaz én itt vagyok. Érzem az illatát, láthatom a cuki gödröcskéit, a kisfiús mosolyát, a ciánkék szemeit.... Ennél több nem is kell...

-Szeretlek [Név]-hajolt el tőlem, majd az arcomat kezdte fürkészni-Mi a baj?-törölt le a hüvelykujjával egy kibuggyanó könnycseppet az arcomról.

-Semmi.Már semmi-mosolyodtam el, majd szorosan magamhoz öleltem, ugyanis közben mellém feküdt-Én is szeretlek.