-Mit képzelsz magadról?!-üvöltötte az apám, majd teljes erejéből behúzott Olivérnek.
-Apa! Ez meg mire volt jó?-kiabálta Leni sírva.
-Sss...semmi baj kicsim mimden rendben lesz!-simogadta anya Leni fejét.
-Hogy mire volt jó? Hogy mire???-üvöltotte  apa vörös fejjel.
-Apa hagyj békén ez az én életem! Ahoz megyek hozzá akihez akarok és annak  a gyerekét szülőm meg akinek akarom!-ordította Leni. Egy szót se mertem szólni, mivel apa arca még vörösebb lett majd rám és Martinra nézet.
-Gyerekek menjetek haza!-mondta miközben úgy fújt mint egy bika aki egy vörös szönyeget látott. Féltem és nem akartam,hogy apa agyvérzést kapjon ezért inkább engedelmeskedtem.
-Okés,sziasztok.-mondtam rémülten,majd Lenire néztem.
-Nem! Nem mennek sehová! Itt maradnak mivel ők egyedül azok akik támogatnak! Te csak azzal tudsz foglalkozni,hogy én és Olivér gyereket csináltunk! Helyette azon is gondolkodhatnál, hogy lesz egy unokád!-mondta Leni miközben tovább sírt. Apa erre odament Lenihez és leült mellé.
-Sajnálom kicsim,hogy kiabáltam veled, de féltelek hisz te vagy az egyetlen lányom!-mondta apa,majd megölelte Lenit.
-Khmm...-köhintettem.-Az egyetlen lányod???-tettem csípőre a kezem.
-Öm...akarom mondani az egyetlen nagy lányom.-momdta apa majd egy butyuta mosolyt villantott. Én csak forgattam a szemeimet, majd odamentem Lenihez és szorosan megöleltem.
-Én mindig támogatni foglak!-mondtam mosolyogva.
-Köszi!-mondta miközben szorosan magához ölelt.
-Elnézést,hogy megzavarom ezt az érzelmes pillanatott,de asszem betört az orrom.-momdta orrhangon Olivér. Hihetetlen ez az ember mikor már kezd minden jó lenni elcseszi!
-Kuss!-mondta Martin,mire Olivér összehúzott szemekkel nézet rá.
-Mivan nem látsz jól?! Szemüveg kell vagy mért hunyorítasz?-kérdezte Martin karba tett kézzel.
-Ez...ez nem vicces!-mondta,majd kiviharzott az ajtón. Alig tudtam visszatartani a nevetésemet,de úgy tűnt nem csak én voltam ezzel így. Mivel mikor Olivér becsapta maga mögött az ajtót egyszerre nevetésbe tört ki az egész család.
-Ez jó volt!-nevetett apa.-Na láttod Luszi,ha Martin megkérte volna a kezed habozás nélkül igent mondanék.-törölgette a szemét apu. Abbahagytam a nevetést,majd Martinra néztem, felálltam és odamentem hozzá.
-Szeretlek!-mondtam.
-Nálam nem jobban.-mondta, majd magához húzott és megcsókólt.

REMÉLEM TETSZIK!!!!❤️❤️❤️❤️HA IGEN AKKOR DOBJ EGY CSILLAGOT VAGY KOMMENTELJ!!!!❤️❤️❤️❤️