22.
Lihegve hajolt el tőlem majd kitágultak a szemei és leszállt rólam.
Meglepődtem hogy ő kezdemenyezet de nem is tudtam hová tenni. Lehet bizonyitani akart nekem és magának is hogy ő is tud domináns lenni de az is lehet hogy csak egy gyengéd pillanatban tete. Aranyos pír ült ki az arcára amit megmosolyogtatot. Hiába mondtam hogy az ideálaim az olyan fiúk akik domináns és férfias jelemek ha közben meg nagyon szeretem a jonghoz hasonló aranyos fiúkat.
-Én......Szóval.....Ezt-dadogot össze vissza amin csak mosolyogva felültem az ágyon.-Felejtsük ez el kérlek-kérlelt zavartan. Nem tudom mi járhatot jelenleg a fejében. Nem tudtam mit miért tet? És hogy miért ennyire ideges. Nem állt szándékomban kellemetlen helyzetbe hozzni de most szerintem a föld alá ásná magát szégyenében pedig nincs ebben semmi rossz.
Oh yeona te bolond el kelet volna löknöd. Miért élveztem ennyire?- gondoltam magamban és majd nem elsírtam magam. Sosem fordult velem még ehez hasonló elő, hogy egy ilyen cuki fiú csókját élvezem oly annyira hogy ha tehetnék és most megkérné a kezem egyből igent mondanék. Mi ez az érzés?
-Felejtsük el-feleltem a hajamba túrva-Nem tudom jelenleg mire gondolhatsz, de bizonyára össze vagy zavarodva
-Én.....lehet-válaszolta
-Nos én megyek-álltam fel és mielőtt kiléptem volna az ajtón még vissza fordultam-Tényleg sajnálom de ne érezd magad hibásnak, én is ugyan annyira élveztem mint te-ezel kiléptem az ajtón majd lelépcsőztem a nappaliba azal a célal hogy elköszönök tőlük és elindulok haza. Nos ez abban a pillanatban ködé foszlot amikor meglátak engem.
-Oh Yeona épp jókor jösz épp azt beszéljük meg kinek a szobájában alszol ma és az el következendő napokban-jelentete ki Wooyoung mosolyogva
-Tessék?-értetlenkedtem kínosan felnevetve-Milyen elkövetkezendő napokról beszéltek? Azért jöttem hogy elköszönjek mivel haza megyek
-Mi az hogy haza mész? Dehogy mész-mondta Yunho a fejét rázva
-De..Én-probáltam ellenkezni de Ök lecsititotak hogy hallagasak
-Maradsz-jelentete ki Seonghwa ellenkezést nem türöen ijesztő tekintetel ami miatt még a vér is megfagyot bennem és nagyot nyelve bolintotam egyet majd leültem a kanapéra
-Hogy értetétek hogy az elkövetkezendő napokban?-vontam fel a szemöldököm
-Most hívot a rendeződ hogy vissza nézték az utolsónak fel vet epizodotokat és arra jutot, hogy jobban összekéne szoknotok hogy jobban át tudjátok adni az érzelmeket egy érzelmesebb jelenetnél-adot magyarázatot hoongjoong a kérdésemre.
-Ki tekerem a rendezőm nyakát-roppogtatam meg az újaim de ők csak fel nevetek.
-Ez nekünk csak jó-kacsintot San
-De mit szólt ehez a menedzseretek? Nem akarok a terhetekre lenni.
-Minden sima-nevetet fel mingi-Egy kis sör csodákra képes és egy ajándék utalvány
-Akarom én ezt tudni?-nevetem fel hitetlenkedve.
-Szerintem inkább nem-nevetet Yeosang is a cuki mosolyát kivillantva
-Szerintünk jonghonál kelene aludnod-jelentete ki Seonghwa
-Nalam is aludhatsz ha esetleg nem akarsz jonghonál-ajanlota a szemöldökét fel le huzogatva San mire hoongjoong tarkon baszta
-Ha neki sincs ellenére a dolog akkor benne vagyok-vontam válat és épp ekkor jöt le jongho de megilletödöt és nagyot nyelt amint megláta hogy még itt vagyok.
-Yeona? Azt hittem már haza mentél-felelte
-Ami ezt illeti-kezdtem-A rendező hivta hoongjoongot hogy összeszokjunk itt kelene lennem néhány napig-elnéztem róla egy pillanatra majd vissza néztem rá-A többiek azt mondták aludjak nálad de nem tudom hogy téged zavarna-e mert nekem jó a kanapé is ha már igy alakult.
-Azt már nem, nem engedhetem hogy a kanapén aludj. Gyere menjünk-mondta jongho majd megfogva a csuklomat huzot a szobájába.
-Akkor......te aludhatsz az ágyon én meg majd alszok a kanapén-felelte rám se nézve
-Miért nem alszunk együtt?-mikor realizáltam mit is mondtam azonal szabadkozni kezdtem.-Mármint.
..nem mászok rád vagy ilyenek szóval megnyugodhatsz efelől-szabadkoztam amin ő csak felnevetet
-És ha épp ezt akarom?-meglepődtem szokatlan közvetlenségén de azon még inkább hogy a tekintete elsötétült és közelebb lépkedet hozzám majd az arcomra simitva ment a gardobjához. Érintése miatt megborzongtam.
-Tehát skrizofén vagy?-kérdeztem rá amire ő csak nevetve csukta be a gardobját
-Nem-nevetet tovább majd felém nyujtot egy fehér pulcsit.-Tessék, ez elég hosszú -elvetem a pulcsit
-Köszi-mosolyogtam rá majd a fürdöbe zárkozva öltöztem át. A pulcsi csak ugy ontota jongho finom barack illatát amit megbabonázva szipantotam be. Ugy érzem nem kapja vissza egy hamar a pulcsiját.
Mikor vissza értem a szobájába jongho már az ágyban feküdt és telefonozot. Amint észlelte hogy vissza jötem aranyosan elmosolyodva vezete végig tekintetét rajtam majd megnyalta dús ajkait és megpaskolta melette a helyet. Befeküdtem melé majd én is az ágy hát támlájának döntötem a hátamat elővéve a telefonom.
-Nagyon jól áll a pulcsim rajtad-motyogta le sem véve a szemét a telefonja képernyőjéről.
-Tényleg?-néztem rá de ő nem nézet rám
-Ahaaa-motyogta
-Tetszik a pulcsid illata-mondatomra rám vezete tekintetét, igy a távolság is csőkkent. Orrunk majd nem összeért,és a szívem a torkokban dobogot. Mindketten gyorsabban vetük a levegőt szinte már lihegtünk.
-Tényleg tetszik?-nyelt nagyot akaratlanul is letévedt a tekintete az ajkaimra majd vissza a szemeimbe
-Nagyon-suttogtam mostmár én is az ajkait nézve amit pár órával ezelőtt megizlelhetem. Vágyok arra a kellemes érzésre újra.
-Mond csak tényleg élvezted vagy csak hazudtál nekem?-kérdezte, feléledtek azok az nagyon ismerős pillangok a hasamban amit eddig csak Eunwoonál tapasztaltam
-Nem szokásom hazudni-feletem
-Aludjunk-köhintete majd leoltota a vilanyt. Hátat forditotam neki és igy aludtam el.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro