Reggel szememet kinyitva egy percre nem tudtam hol vagyok, ezért bepánikolva felültem az ágyban majd, amikor a takaró lehullott a felső testemről azonnal a paplan után kaptam mosolyogva. A bal oldalamra fordítva a fejem a mosolyom még szélesebb lett, mert megláttam a hasán fekvő Perselust. Az ajkamba harapva visszafeküdtem és az oldalamra fordultam miközben folyamatosan őt néztem. Férfiaktól az ember azt várná, hogy a leghangosabban horkol ahogy csak bír, de Perselus csak halkan szuszogva feküdt a háta közepéig betakarva és a hosszú fekete haja eltakarta az arcát. Az ajkamba harapva felé fordultam és a karomat kinyújtva finoman végig simítottam a hátán, ahol a takaró nem fedte le a testét. Egy perc után Perselus szuszogása alább hagyott, majd a karját felemelve kisöpörte a haját a szeméből és kíváncsi tekintettel meredt rám. Ahogy meglátta a mosolygó arcomat megához húzott és fáradtan felsóhajtott egy nagyot.

- Hány óra van? – kérdezte rekedtes hangon, amitől végig futott a hideg rajtam.

- Nem tudom, nem néztem az időt, én is nem rég ébredtem fel – mondtam halkan, majd a karja lejjebb csúszott a derekamon és végig simított tenyerével a fenekemen.

- Nagyon rég aludtam ilyen mélyen és ilyen jól – mondta torkát kaparva mire szemébe néztem.

- Nagyon jó volt veled a tegnap este – simítottam meg az arcát mire Perselus mélyen a szemembe nézve megérintette a derekamat, majd a csípőmbe markolva a hátára fordult és magával rántva a hasán kötöttem ki. Kuncogva kihúztam magam és hagytam, hogy a vékony takaró lehulljon a felső testemről. Perselus a derekamon végig simítva feljebb haladt a bordámig majd a mellembe markolva elkezdte azokat masszírozni, majd az arcomat megérintve közelebb húzott az ajkához és lágyan megcsókolt. Átengedve magam az érzésnek végig feküdtem a mellkasán és boldogan viszonoztam a csókot. Elszakadva tőle lehajoltam a nyakához, majd elhalmoztam finom csókokkal, miközben Perselus a hátamat simogatta. Ezután azt éreztem, hogy karja egyre lejjebb halad a hátamon, majd a fenekemet lefelé kezdte el tolni teljesen addig amíg a kemény férfiasságát meg nem éreztem, majd kérdés nélkül belém helyezte azt, amitől kissé fájdalmasan majd vággyal tele felnyögtem és vissza fel nem ültem. Lassan elkezdve a csípőmet mozgatni az ajkamba haraptam majd felgyorsítottam, amitől egy halk izgató nyögés ki nem szaladt a számon, aminek hallatán Perselus a csípőmre helyezte az ujjait és segített a gyorsabb mozgásban, amitől az ő szájából is egy férfias nyögés hallatszódott.

***

A fél napot ágyban töltöttük és egyszerűen nem bírtuk egymással betelni. Túl sokáig fogtuk vissza magunkat és az elfojtott vágyainkat, ezért egy nap alatt akartuk bepótolni így végig egymás ölébe feküdtünk, beszélgettünk vagy éppen szeretkeztünk. Szegény Perselus házimanójának az ágyba kellett hoznia még a reggelit és az ebédet is, ami nem tett jót a manó idegeinek. De délután már kénytelenek voltunk felkelni és elkészülni, mivel hivatalosak voltunk a Malfoyékhoz. Miután mind a ketten letusoltunk én még felraktam magamra a szokásos sminkemet, kifésültem a hajamat és kiválasztottam a bőröndömből a talárom alá a megfelelő ruhát. Mivel elegánsan kellett mennem kiválasztottam a bokámig érő tüllös anyagú szoknyámat, amihez egy fekete csipkés felsőrészt választottam, ami olyan hatást keltett mintha egy ruha lenne és nem két külön ruhadarab. Ehhez párosítottam az egy darab magassarkú cipőmet és felvettem rá a kabát/ruha szerű taláromat. Eszméletlen hatást keltett, mintha született halálfaló lennék. Felsóhajtva a tükör előtt kiléptem Perselushoz aki a kanapén ült és egy könyvet olvasott.

- Mit szólsz? – kérdeztem mosolyogva.

- Elegáns vagy – mondta letéve a könyvét majd felpattant a kanapéról és odalépett hozzám.

- Valamikor elkísérhetnél vásárolni, szükségem lesz még pár...elegánsabb öltözékre, ha többször megyünk ilyen találkozókra – mondtam, majd megigazítottam a talárja gallérját. A találkozók alatt a halálfalókat értettem, de ezt ő is felfogta. Mindig úgy gondoltam, hogy trehányul öltözködnek a halálfalók, de ahányszor Bellatrixot vagy Lucius Malfoyt megláttam, vagy akár Perselust is mindig elegánsak voltak. – Van még bőven spórolt pénzem és anyámmal is feltudom venni a kapcsolatot, ha valami – mondtam, neki mire megragadta a tarkómat és magához húzott egy meleg csókra.

- Semmi esetre sem fogod a spórolt pénzedet elkölteni ilyesmikre, még nem dolgozol. Elmegyek veled vásárolni és annyi ruhát vehetsz amennyit csak akarsz – mondta, mire az ajkamba harapva elmosolyodtam.

- Ha ragaszkodsz hozzá – mondtam neki majd a vállán végig simítva ismét megcsókoltam.

- Indulhatunk? – kérdezte ellépve tőlem.

- Igen – ragadtam meg a kezét majd egy erős lökést érezve hopponáltunk. Egy szempillantás alatt megérkeztünk a Malfoy birtokra, ahol én még életemben nem jártam, de elég ijesztően hatalmasnak tűnt első látásra. Kézen fogva a kapuhoz mentünk és Perselus a pálcáját előhúzva egy varázslattal köddé változtatta azt és bármi megerőltetés nélkül beléptünk a telekre. – Izgulnom kéne? – kérdeztem vele egy tempóban haladva.

- Igen – felelte gondolkodás nélkül mire nyeltem egyet. A 3 méteres fából készült bejárati ajtót kinyitva Perselus előre engedett, majd bezárta mögöttünk. A sötét lépcső felé terelt engem, ahol felfelé haladva halk beszélgetést hallottunk meg és amikor felértük a tetejére félelemmel a szemembe Perselusra néztem, aki a tekintetével próbált nyugtatni. Perselus előre menve belépett a nagy szobába és megállt bevárva engem. Mellé lépve államat felemelve komoly tekintettel végig néztem a szobán. Már mindenki ott volt...a Nagyúrral együtt.

- Á, Perselus foglaltunk neked helyet és Davis kisasszonynak is – mondta Voldemort és vörös szeme felizzott amikor végignézett rajtam. Perselust követve helyet foglaltunk a székeken és kezemet egyből összefontam félelemembe az asztal alatt, hogy ne látszódjon, hogy reszket. Óvatosan felpillantva megláttam az asztal másik végén ülő Dracot és mind a ketten aggódva egymásra pillantottunk.

- Ha jól tudom, Dracoval egy évfolyamba jársz – mondta Voldemort nyugodt hangon, amin nagyon meglepődtem.

- Igen, Nagyuram.

- De te nem Mardekáros vagy...

- Nem uram, én Griffendéles – mondtam, mire a társaság nagy része nevetésben tört ki. Az ajkamba harapva a nevető társaság felé fordultam és bosszúsan végig néztem rajtuk. Én sem nézem le a Mardekárosokat akkor ők engem miért? - Én vagyok itt az első Griffendéles nő, ha jól tudom – mondtam oda nekik, mire fokozatosan abbahagyták a nevetést és felvont szemöldökkel mérlegelni kezdtek engem. Visszafordulva Voldemorthoz próbáltam a legkomolyabb arckifejezésemet felvenni, amiben egy kis félelem sem volt.

- Megszeretnéd kapni a sötétjegyet? – kérdezte hátra dőlve a székén. 'Mintha lenne bármilyen más választásom' – gondoltam magamban. Úgy láttam az arcán, hogy tetszett neki, hogy nem félek a többi halálfalótól, így kissé mosolyogva várta a válaszomat...ha azt mosolynak lehet nevezni.

- Igen, Nagyuram – bólintottam felé, mire a kezével maga felé intett. Felállva a székről óvatosan odamentem hozzá, majd ő is felállt. Pálcáját elővéve megvárta amíg talárom ujját kigombolom és felhúzom a bal karomon, majd halkan felsóhajtva felé nyújtottam a karom és óvatosan felnéztem a szemébe. A pálcáját a karom belső részére helyezte a másik kezével pedig a csuklómat szorította, mire egy halvány zöld fénycsóva jelent meg, majd egy erős szúrást éreztem a bőrömön, mintha csak tetoválnának. Az ajkamba harapva tűrtem a szúrást, majd pár másodperc után elemelte a karomról a pálcáját és a talárjába süllyesztette.

- Üdvözöllek a halálfalók között, Mia Davis. Remélem hűséges szolgám leszel! – nézett rám árgus szemekkel, mire a feszülten ránéztem.

- Igen, Nagyuram – bólintottam, majd lenéztem az alkaromra. Ott díszelgett a sötét jegy. Csalódott tekintettel lehúztam a taláromat és megigazítottam, majd mind a ketten helyet foglaltunk. Óvatosan Perselusra néztem, akinek a szeme szomorúságot és megbánást sugárzott így az asztal alatt finoman megérintettem a combját, mire ő kezem után kapva megszorította azt, erőt adva nekem.

- És most, hogy közénk tartozol... - mosolygott rám, de láttam az arckifejezésén, hogy erőltetett. - ...mondj el mindent, ami számunkra fontos lehet tudni Harry Potterről – mondta, mire érdeklődve nézett rám az egész társaság. A torkomat megkaparva gondolkozni kezdtem, hogy mi lehet olyan, amit el lehet mondani és olyan, amit nem.

- Ne keljen elmondani, hogy a Nagyúr bármikor a fejedbe nézhet – hajolt közelebb hozzám a velem szemben ülő Bellatrix, mire a szemöldökömet felvonva Voldemort felé fordultam.

- Horcruxokat keres – mondtam ki, mire Voldemort szeme döbbenten nézett rám. Pár másodpercig senki sem mert megszólalni.

- Talált már valamit? – kérdezte hűvösen.

- Csak egyet – hazudtam. A gyűrűt, amit még Dumbledore pusztított el nem akartam elmondani. – Nem tudom pontosan melyiket, de azt tudom, hogy még Dumbledore-ral együtt utaztak el érte – mondtam. Ennyivel többet tényleg nem tudtam.

- Értékelem a velünk megosztott információdat – mondta, mire bólintottam. Ezután már vettem a bátorságot és szétnéztem az asztalnál. A Malfoy családon és Bellatrixon kívül senkit sem ismertem, de nem is éreztem rá égető vágyat, hogy megtudjam kik ők.

- Nos, úgy néz ki utána kell néznem, hogy a Horcruxaim biztos helyen vannak-e. Megkérnélek Bellatrix te is nézz utána – fordult a nő felé, aki hevesen bólintott és tisztelgett. Ebből azt a következtetést vontam le, hogy az egyik horcruxhoz Bellatrixnak is köze lehet. Szinte égető vágyat éreztem arra, hogy üzenjek Harryéknek. – Derítsétek ki, hogy mikor hozzák ki Harryt, a születésnapja előtt vagy után. Pontos helyszínt és időt kérek. Elfogjuk kapni – mondta, majd felállt és köszönés nélkül távozott. Felsóhajtva a feszült vállaimat végre leengedtem, majd a többi halálfalóra néztem, akik sorban felálltak és mind hopponáltak.

- Maradjatok vacsorára, Perselus – állított meg minket Draco anyja mielőtt távoztunk volna mi is.

- Kedves tőled, Narcissa, de mi mennénk – felelte, majd rákulcsolta az ujjait a kezemre.

- Ugyan már! Megszeretném ismerni a...párodat – mondta, mire mind a ketten feléje fordultunk miközben én értetlenül a szemöldökömet ráncoltam. Ezt a témát még nem volt időnk megvitatni, de végül is igen, a barátnője vagyok. Perselus Piton barátnője!

- Vacsoráig nem maradunk, de egy tea erejéig esetleg igen – mondta udvariasan.

- Gyertek a nappaliba – állt fel a nagy asztaltól Lucius is és átvezetett minket egy másik szobába Dracoval együtt. Perselus kezét elengedve illedelmesen leültem a kanapéra ahová felkínálták a helyet, mire Draco azonnal mellém ült le.

- Nem gondoltam volna, hogy tényleg csatlakozol – súgta oda nekem, mire fáradt tekintettel rá néztem.

- Vagy ez vagy bizonyára megöltek volna – mondtam ki kicsit sem suttogva, majd keresztbe tett lábbal felnéztem Narcissára aki letette elém a teáscsészét.

- Mi még igazán be sem mutatkoztunk, Draco anyja vagyok, Narcissa – nyújtotta a kezét, mire illedelmesen felálltam és megráztam a kezét. Nem hittem volna, hogy hagyni fogja, hogy tegezzem.

- Mia vagyok – bólintottam felé és mielőtt Lucius is helyet foglalt volna a kanapéval szemközti fotelben szintén a kezét tartotta felém.

- Lucius – bólintott felém, mire elismételtem a nevem, mintha már nem találkoztunk volna. Tekintete fáradt volt akár csak mindenkié Bellatrixon kívül, de arca a miénkhez képest mégis megviseltebb volt. Ahogy csak Perselus is mondta, mintha 10 évet öregedett volna. Perselus a mellettem lévő fotelben foglalt helyet, Bellatrix pedig a szobában sétált a pálcáját forgatva. Homlok ráncolva figyeltem a mozdulatait, de ő egy kicsit sem törődött velünk.

- Szóval, akkor te hány éves is vagy? – kérdezte Narcissa miközben kiöntötte magának is a teát.

- 17 éves vagyok – emeltem fel a teáscsészét és finoman belekortyoltam.

- Akkor pontosan 20 év van köztetek – szállt be a járkáló Bellatrix akire hűvös tekintettel felnéztem.

- 19 - javítottam ki, mintha az az egy év sokat számítana.

- De nem Dracoval jársz egy évfolyamba? – kérdezte Narcissa majd kérdőn fiára nézett.

- De igen – mondta unottan Draco. Ő helyettem is kimutatta az érzelmeimet.

- Évvesztes vagyok – fontam keresztbe a karom, mire Narcissa bólintott.

- Narcissa, ha csak azért akartad, hogy maradjunk, hogy kikérdezd Miát remélem megérted a korai távozásunk – mondta közömbös arckifejezéssel Perselus és már állt is volna fel.

- Engem nem zavar – vettem fel ismét a kezembe a teáscsészét is kiittam a maradékot. Narcissa eddig minden szavával kedvesebb volt, mint Bellatrix valaha és nem kérdezett tolakodó kérdéseket. Perselusra rámeredve bólintott egyet és visszaleült a helyére.

- Szerintem te többet is tudsz, mint amennyit a Nagyúrnak elmondtál – mondta hirtelen Bellatrix, mire kérdőn ránéztem.

- Ezen gondolkoztál eddig? – vontam fel a szemöldökömet.

- Nem engedtem meg, hogy tegezz!

- Én sem neked – néztem rá kifejezéstelen arccal, mire tekintete lángba borult.

- Te még gyerek vagy, minek kéne téged magáznom? – jött közelebb a kanapéhoz fenyegetően a pálcájával felém bökve.

- Ugyanolyan felnőtt vagyok akárcsak te – néztem rá szemrebbenés nélkül.

- Ne veszekedjetek a házamba! – pattant el a húr Luciusnál, mire mindenki kérdőn nézett rá. Még csak el sem kezdtük igazán a veszekedést.

- Tartsd már magad egy kicsit, Lucius! – szólt rá idegesen Bellatrix. – Még csak nem is volt ez veszekedésnek nevezhető – mondta idegesen, majd helyet foglalt Draco és mellettem. Lucius úgy nézett ki, mint aki évek óta nem aludt és mintha alkohol függő is lenne. Ezt az elméletemet nem cáfolta a kezében pihenő whiskey-s pohár sem.

- Drágám, pihenj le – simította meg Narcissa, de Lucius elhúzta a karját. – Jól vagyok – sóhajtotta, majd lehúzta az italát.

- Szerintem ideje távoznunk – néztem rá Perselusra, aki egyetértve azonnal felállt a karosszékből.

- Köszönjük a teát, Narcissa. Mi akkor távoznánk, nem kell kikísérni, kitalálunk! – mondta Perselus, majd egyből le is ültette a felpattanó nőt.

- Megyek én is, drágám – állt fel Bellatrix, majd egy puszit nyomott a nő arcára. – Tartsatok ki – mondta és főleg Luciust nézte. Kiérve a házból Bellatrix megragadta a kezem és maga felé rántott.

- Mi van? – kérdeztem ingerülten.

- Hogy merészelsz velem így beszélni? Perselus te ezt miért hagyod? – kérdezte idegesen, majd Perselusra nézett.

- Perselus nem az apám, nem parancsol nekem. Eleve nem lennénk ebben a szituációban, ha nem zsaroltad volna meg őt, hogy csatlakozzak – rántottam ki a szorításából a kezem. – Mellesleg mi lesz, ha nem úgy beszélek veled ahogy te szeretnéd? – fontam keresztbe a karom. – Megölsz? – kérdeztem nevetve.

- Megtehetem bármikor. Semmi olyannal nem szolgáltál a Nagyúrnak amiért hiányolna téged a szolgái közül – hajolt közelebb hozzám a szavakat az arcomba köpve.

- Csak szívességet tennél a halállal – mondtam nyugodt hangnemben, majd ellépve tőle Perselushoz hajoltam és az arcát megfogva egy csókot nyomtam a szájára. Perselus elhajolva tőlem homlok ráncolva figyelt engem és Bellatrixot, de nem igazán tudott közbeszólni.

- Viszlát, Bellatrix. Nagyon örültem – néztem rá utoljára ironikus mosollyal az arcomon, majd megragadtam Perselus kezét és dehopponáltunk.